"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2018. április 20., péntek

rendezés alatt

Kicsit eltűntem innen, mert annyi minden van máshol. Gondolkozom hogyan, milyen tartalmakkal éljen a blog tovább. 


2018. február 22., csütörtök

A kezdet kezdete

Múlt héten volt a házasság hete, így ez is apropója annak, hogy elmeséljem, hogyan is találtunk egymásra a férjemmel. Meglepő, hogy ennek nincs még itt írásos nyoma. Most pótolom ezt a hiányt. 

Kamaszként annak idején gondoltam egyet, és azt mondtam Istennek, hogy ezt a fiú - kérdést szeretném egyedül kezelni. Köszönöm, hogy mindig ott van mellettem, vigyáz rám, de ebben a kérdésben magam szeretnék dönteni. Nem akartam én mindenáron barátot, de azért örültem volna egynek. 16 éves voltam ekkor. Mivel több (2) nagy csapat részese is voltam, ezért voltak baráti kapcsolataim fiúkkal. Valakivel mélyebb, valakivel kevésbé. Volt olyan srác akivel nagyon élveztem, hogy moziba, színházba lehet menni. És volt olyan, akivel remekül tudtunk beszélgetni a "nagy" korkülönbség ellenére is. És volt egy, aki mindig meghallgatott. Így ment ez hetekig, és én nagyon élveztem, hogy a tanulás és házimunka mellett mindig volt valamit csinálni, soha nem unatkoztam és imponált is ez a sok jó kapcsolat. 

Pár hét után viszont éreztem, hogy ez nem lesz rendben. Több vasat tartani a tűzben nem jó dolog. Megszólalt a lelkiismeretem és onnantól kezdve már nem élveztem ezt a kitüntetett helyzetet, sőt... 

Bocsánatot kértem az én türelmes Istenemtől, hogy kizártam Őt ebből a fontos kérdésből és megkértem, hogy segítsen ki a slamasztikából amibe igen jól belekevertem saját magamat. 
- Legyen A?
- Legyen B? 
- Egyik sem? 
- Azt tudtam, hogy olyan, hogy "Mindkettő" nem létezik. :) 

Ez az imádság után engem lepett meg legjobban, mikor pár óra múlva várt egy e-mail a "beszélgetőstől". Amit írt benne, írhatnám, hogy meglepett. De nem lepett meg, hiszen pont ezt kérdeztem Istentől. Hálás voltam, hogy ilyen hamar és ilyen egyértelműen jött a válasz. A levélben az állt, hogy ugyan a "beszélgetős" akár még évekig kész lett volna nem megemlíteni, de mégis arra érez sürgetést, hogy megtegye;úgy tudja, én leszek a felesége. És kezdjek ezzel az információval azt, amit akarok. :) :) :) Akkor csordultig telt a szívem hálával, hogy ilyen kegyelmes az Isten, azt hiszem, hogy Belé lettem szerelmes, ha írhatom ezt így. Aztán pár héttel később találkoztunk "beszélgetőssel" is, sokat beszélgettünk, barátkoztunk. Aztán 4 év múlva eljegyzett, az akkori elhatározásunk alapján. Rá másfél évre pedig összeházasodtunk. 19,5 éves voltam a házasságkötésünk napján. Ma is így csinálnám. Mai fejjel kapásból őt választanám, már én is látom amit akkor csak Isten látott, hogy ő illik hozzám, ő az én másik felem. Vele vagyok egész. 

2007. 08. 04. 




2018. február 8., csütörtök

játéktár 2.

Bálintunk képviselteti a csecsemő korosztályt a háznál. Ő most mindennel boldog ami színes, vagy fekete-fehér és meg lehet fogni, a szájába lehet venni. Ez egy jó kor. Mikor még nem kell az anyai agynak állandóan kattogni, hogy most mit mondjak, mit ne. Jaj, már megint kiabáltam, milyen visszavonhatatlan sérüléseket okoztam ezzel?! Szóval, csecsemőnek lenni jó, csecsemőt gondozni jó! 

Az egyik kedvenc játékom ebből az időszakból az a kis lapozó könyv, amit még egy régi, kedves tanítványomtól kaptunk, mikor Nelli született. Igen, az én kedvenc játékom, hiszen a baba, mint említettem, bárminek örül. Igen, még a klasszikus üres vizes palacknak is. De azért vannak "rendes" játékai is ám. :)  

Ez a babakönyv színes, csörög-zörög itt-ott, vannak kihajtható részei, érdekes mintái. Minden oldalán más képet fedezhetünk fel, ami lehetőséget ad az ízlelgetés, morzsolgatás közbeni mondókázásra. A katicánál a Kicsi katicabogár..kezdetű dalt szoktuk énekelni, a kutyusnál ugatunk, a felhőnél megannyi esős énekből választhatunk pl.: Ess, eső ess... Az almánál ott az Alma, alma piros alma, bumm. Az óránál az Így ketyeg az óra... 

Azért jó ez a könyvecske, mert minden érzékszervre hat. A gondosan megszerkesztett formákkal és szín összeállításokkal a látásra. Az érdekes anyagokkal a tapintásra. A csörgés - zörgéssel a hallásra. Ízlelést nem írok, de a szájacska bevonásával az érzékelés még pontosabb, hiszen ez a leggyakorlottabb információgyűjtő csatorna még ekkortájt. És akkor ott van még a szaglás, ez nem olyan nyilvánvaló számunkra, mégis az egyik legfontosabb érzékszervi csatorna a piciknél. Emiatt is lehet némely kisbabát megtréfálni egy anya - illatú textilpelenkával maga mellett. Ez a trükk nekem még nem vált be.. nem baj. Nincs is jobb, mint a kisbaba mellett szunyókálni és gyönyörködni a nyugodt pihenésben, a dundi kezecskékben, a fel - fel horkantásokban. Persze minden jóból megárt a sok, ezt érzem én is, mégis könnyebb ez az önfeledt gyönyörködés, mint a nagyobbakkal való fegyelmezés. Kicsit elkanyarodtam a babakönyvtől... 

Még egy dolgot tartok fontosnak, méghozzá, hogy ne vegyem túl sok ingerrel körbe a kis emberpalántát. Nekem ez nehéz mostanság, mert a két nagyobb már eleve túl sok ingernek tűnhet, de mellettük nem fogok még ezer babajátékot kitenni Bálint elé. Szigorúan egyet vagy kettőt, hogy azok ragadják meg a figyelmét, hogy azokért kepesszen. Most azt várjuk egyébként ettől a négy és fél hónapos kis gombóctól, hogy megforduljon. Már szépen fordul oldalra, de hátáról hasára még nem fordult át. Ellenkező irányba is csak úgy két hónapja véletlenül 2-3 alkalommal. Úgyhogy a feladat adott. Kalandjaink rendületlenül folytatódnak tovább. 

2018. január 10., szerda

játéktár 1.

Azt vettem észre, hogy szinte minden anya barátnőm küzd azzal az érzéssel, hogy nehezen talál helyet a játékoknak a házban és bizony sok játékot feleslegesnek tart. Így eshetett meg az a vicces eset, hogy egyikük nekünk tulajdonított egy babát, amit ő is, mi is akkor láttunk először. 

Nálunk is rengeteg kacat van itthon. Próbáltuk bevezetni idén karácsonykor azt a szabályt, hogy minden nagyszülő csak egy ajándékot adjon...nem sikerült.. Nem mondom, hogy nem értékes dolgokat kaptak, de Matyi szerintem még a mai napig nem fedezett fel egy-két kisautót aminek rejtélyes módon nyoma veszett a házban valahol, majd csak előkerülnek egyszer. Szóval így van tele megannyi tárolódoboz hasznos és haszontalan tárgyakkal amikkel játszanak, vagy csak tároljuk őket. Ezért gondoltam arra, hogy számba veszek pár kedvencet, amik valódi értéket képviselnek nálunk, amivel öröm játszani és ezért tárolni is szíves örömest tárolom őket. 

Lássunk egy remek példát arra, hogy mi jelent örömöt egy kisgyereknek. Tegnap levegőztünk egy kicsit klubozás után, mikor Matyi talált egy hatalmas követ. Rögtön összebarátkozott vele, haza is hoztuk. Be is hoztuk a házba. Utólag nem tudom pontosan hogy is fordulhatott ez elő, de így alakult, már mindegy. Ha pedig már bekerült a kő, kapott egy csinos kis fonott kosarat, és abban megbecsült vendég lett minálunk. Matyi mindenhová magával viszi. Ebédelni, vacsorázni, játszani és az ágya mellett alszik. Most is fent pihennek a fiúk a hálóban. Matyi, Bálint és a kő. De ez egy jó játék, mert egy kővel bármit el lehet játszani, bármit el lehet képzelni és ha már meguntuk, kivisszük a kertbe, ahol új életet kezdhet megint csak bármiként! Lehet belőle nyárs-tartó, bicikli támasztó, akadály amit át kell ugrani, ki lehet festeni, akár többször is és megannyi ötlet lesz még a vele való játékra. Ez ám a játék a javából és nem került semmibe! Mire fog vajon emlékezni majd Matyi Mátyásként? A műanyag autópályára, ami hamar széttört vagy a 20. plüss állatra? Vagy arra a játékra amit saját fantáziájával keltett életre? 

A játéktár következő részében egy csecsemőknek való játék kerül terítékre. ;) 

2017. december 28., csütörtök

év végi ünnepek

Ahogy közeledik a karácsony, úgy közeledik a születésnapom is. Így könnyű ünnepelni a szülinapot is, karácsonyt is. Mindkettő "közelről" érint, főleg így, hogy van egy csecsemő is a háznál. Olyan sok mindent kaptam ezen az ünnepen, hogy nehéz megfogalmazni, lehet hogy több ünnepi poszt is születik még, hiszen úgy is nagyon szeretünk ünnepelni! 

Advent harmadik vasárnapján Mike József karácsonyi koncertjén voltunk. Három aprósággal, elég kis helyen, túlzott melegben nehéz volt odafigyelni, de azért jól estek az ismerős dallamok, megvidámították a szívem. Különleges élmény volt a gyerekkórus éneke. Az utolsó percben nagy hévvel Matyi is megindult, hogy kiáll a többiek közé. De hát még nincs is benne a korban! (3 éves kortól lehet bibliakörbe járni nálunk) Nem is tudja mit fognak énekelni (na jó, tudja, mert egy hete minden nap ezeket a dalokat énekeljük)! Hogy jutott eszébe? Na mindegy, mentem gyorsan utána, aztán a legutolsó pillanatban meggondolta magát és lehuppantunk egy üres székre. Nelli lányunk az utolsó utáni pillanatban gondolta meg magát.. ő még kiállt, nagy boldogan fel is nézett, ekkor észrevette, hogy mindenki őket nézi.. utána nem nézett fel többet a kis drága. Bátor volt, hogy kiment ezért büszke vagyok rá nagyon, meg is mondtam neki! Szent este pedig bepótoltuk az éneklést, többek örömére! ;) Amiért pedig megemlítem ezt a koncertet, az az, hogy itt kaptam igazán adventi, ünnepre hangoló üzenetet ebben a rövid várakozási időszakban. Mégpedig, hogy milyen is lehetett valójában Betlehem, az istálló, a jászol? Ezt a képet mi tettük idillivé az évszázadok alatt. Ha igazán belegondolunk, egyáltalán nem volt idilli a helyzet...Állatszag, trágya, széna, egerek...büdös, koszos betoppanó pásztorok..hát, nem ilyen helyen szeretnék szülni..és megszületni sem...milyen megalázó, ha az még nem lenne elég, hogy magatehetetlen lett az Isten Fia. Őszintén? Nem szívesen kezdeném elölről az életet, nem szívesen lennék újra csecsemő, akinek mindent meg kell tanulnia.. nem szívesen lennék ilyen szinten, mindenben kiszolgáltatott egy másik embernek.. (pedig anyukám nagyon is jól csinálta, hiszen élek is virulok, de akkor sem mondanék le a tudatosságomról). És Jézus mennyivel többről mondott le! Miért tette? Ki volt Ő? Ugyan karácsony elmúlt, de gondolkodni mindig érdemes! :) 

Egy héttel később pedig már meg is érkezett az Ünnep. A szülinapom szépen megágyazott az ünnepi hangulatnak. Sosem volt még ilyen szuper szülinapom, hála a Férjemnek, a testvéreimnek és a gyerekeimnek! Tölthettem időt egyedül a fürdőkádban ázva, négy év után először!! De volt bőségesen közös időnk, meglepetések sora! Én élvezem, hogy harminc éves lettem! Örülök az eddigieknek! Fantasztikus, hogy azt az életet élhetem, amit gyerekként elképzeltem magamnak! És persze várom a folytatást is, hiszen a java még csak most jön! Kiteljesedhet a családunk, a házasságunk, a misszióban is új perspektívák nyílnak! Jó dolgok ezek, a folyamatos változás. Nem könnyű, de többek leszünk általa! A hab a tortán pedig, hogy Isten is olyan kedvesen, szeretettel törődött a lelkemmel ezekben a napokban. Több olyan dologban is helyre tett, ami eddig bizonytalanság volt bennem. 
mert csak EGYszer vagyok 30

EGY hiányzik 

+EGY
A Szent esténk is szép volt nagyon. Jó együtt lenni, együtt készülődni, ajándékozni, énekelni, örülni, elfáradni! Azt hiszem, most abba is hagyom, így is hosszúra nyúltam. De szeretnék még írni a babaklubos ünneplésről is, meg az adventi kalendáriumunkról. Talán belefér még idén, meglátjuk! :) 

Kormányi család 2017. 
(Én írtam. Zsolti garázdálkodott itt, nézzétek el nekem, hogy nem kezdem elölről a saját nevem alatt. Köszönöm, Anna :) :) ) 

2017. december 11., hétfő

Bálint bemutatása

Már több, mint egy hónap eltelt Bálint bemutatása óta. Ebből is látszik mennyi időm van a kedvteléseimre, mint amilyen a blog írása is. De jobb később, mint soha, így mindenképp írok róla milyen élmény volt ez a nagy esemény számunkra. 

Mivel baptista család vagyunk a gyermekeinket nem megkereszteljük, hanem a közösségünkben együtt imádkozunk értük. Mi szülőkként elköteleződünk, hogy megtaláljuk azt az utat, ami neki való, amiben a legjobban tudjuk szeretni és a neki megfelelő módon nevelni és bemutatni a Megváltónkat, Jézust, hogy felnőttként majd ő is mellette döntsön. A lelkipásztorunk ilyenkor mindig készül egy rövid, ugyanakkor nagyon tartalmas személyes üzenettel. Így történt ez 4 éve Nellivel, 2 éve Matyival és most, Bálinttal is. 


Igyekszem ilyenkor minél többet megjegyezni abból, amit Gyuri elmond mert igazán sokat jelent az az útravaló, amit kapunk. Most megerősített minket abban, hogy köteleződjünk el újra az Istenünk felé. Nagy változásban vagyunk, több a gyerekünk, mint ahányan felnőttként jelen vagyunk a családban, így még hangsúlyosabb hogy legyünk hitelesek és jó példák a gyermekeink előtt. Nem tudunk mindig mellettük lenni, azonnal reagálni ezentúl. Hű, ez tényleg így van! Minden nap tapasztalom. A leghatékonyabb eszközöm a hitelesség és a példaadás. Magas a mérce, de eddig is tudtam, hogy nincs a gyereknevelésnél összetettebb feladat, így nem is csodálkozom ezen. 

Ígértem, hogy elárulom mit jelent Bálint neve. Ép, egészséges. Sokat jelentett ez nekem a várandósságom alatt, mikor meg kellett küzdenem azzal a gondolattal, hogy mi van akkor, ha a harmadik gyermekünk nem lesz olyan szép, okos és egészséges, mint az idősebb testvérei?! Ígéretként vettem ezt a nevet a Jó Istentől és nyugalomban várhattam a legénykét. Azt is jelenti a neve, hogy hatalmas. Így is van, 7 kiló 3 hónaposan!! De legyen Isten kezében is hatalmas! Ezután így tekintünk rá és szeretjük továbbra is ezt a "kis" babát! 

Annyira természetes, családias ünnep volt ez! Olyan jó fürdeni abban, hogy szeretnek minket pedig nem érdemeltük, érdemeljük meg, mert nem sokat teszünk érte. De ezt a példát kaptuk, ezt igyekszünk tovább vinni a közösségünkben. Nem tökéletes hely ez sem, persze, nehogy valaki azt higgye, de elköteleztük magunkat arra, hogy a felmerülő problémákat megoldjuk és ezért lehet itt szabadon szeretni és szeretve lenni.