"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2017. július 26., szerda

névnapi

Újra elérkezett a nevem napja. Nem szoktunk nagy feneket keríteni a névnapozásnak, hiszen annyi ünnep van így is az évben. Ünnepelni jó, és ünneplünk is, de nem újabb ajándék halommal, hanem apró kedvességekkel. Nálunk ez a névnapozás lényege, apró kedvességgel meglepni a másikat, hogy ne feledkezzen meg nevének jelentéséről. Mert van jelentősége a nevünk jelentésének. A gyermekeink születése előtt gondosan választjuk ki, hogy kit, hogy hívjanak. Mi jellemezze, mihez legyen hű élete során. 

Nelli nevének csengése tetszett meg először, de tudtuk, hogy nem kell tovább keresgélnünk, mikor láttuk a jelentését: Isten az én világosságom. Más fordításban: Isten az én gyönyörűségem. 


Mátyás jelentése Isten ajándéka, de jóval személyesebbé vált a bemutatásán megfogalmazott jelentés: az elkészített, az elhelyezett jó

Harmadik babánk nevének pedig külön története van, majd elmesélem, ha megszületett. Ebben a maradék 4-6 hétben megpróbáljuk még titokban tartani. 
Zsolt neve, török uralkodó. Jellemzi annak minden pozitív és negatív értelmében, de legalább nem unatkozom, hiszen egyedi feladat a szövetségesének lenni. 

Az Anna név jelentése pedig, kegyelem. Mennyire érzem ezt minden nap. Most is például a délutáni alvásból hirtelen és frissen keltem, ez már önmagában meglepő. A következő pillanatban hallom, hogy dörög az ég. Kisiettem összeszedni a kertben a ruhákat. Akkor kezdett esni, mikor tető alá kerültem újra. Hívhatjuk véletlennek is, de nekem jobban tetszik a kegyelem. Ez egy ici - pici dolog, de a kegyelem szabadít fel az alól, hogy mindent mindig megpróbáljak tökéletesen tenni. Tudom, hogy lehet bocsánatot kérni és van megbocsátás. Persze, nem akarok visszaélni ezzel. 
Számomra a nagy kihívás mostanában, hogy én vajon tudok-e kegyelmet gyakorolni mások felé? Legyen az gyermek vagy felnőtt, rokon, barát vagy idegen. Olyan nagy szüksége van az embereknek a kegyelem megtapasztalására, bárcsak rajtam keresztül sikerülhetne! 

2017. július 17., hétfő

szülinapokat ültünk - 3 gyerek

Újabb családi év telt el, amiben gyarapodtunk bölcsességben, humorban, költségekben, játékban, gyerekszámban és években. Nelli 3-án négy, Matyi 16-án pedig 2 éves lett. Minden évben elfog a nosztalgia ezek a napokon, hogy milyen különlegesen is telt a születésük napja, milyen szép élmények maradtak ezek bennem! Idén az újabb szülésre való készülés örömét, kiváltságosság-érzetét is felhozták bennem az ünnepek, hiszen nemsokára egy újabb születés nap közeleg! 



Hála Istennek olyan intelligens környezetben élünk, ahol nem kérdezgetik tőlem, hogy "Jé, harmadik gyerek! Miért? Hogy mered vállalni? Elment az eszetek?" Tudom, hogy sokak örömét teszik kevesebbé az ilyen keresetlen kérdések, ezért is vagyok hálás hogy mi nem kapjuk meg ezeket annak ellenére, hogy már van egy fiunk és lányunk is, szóval elvileg "végeztünk". :) 

A szülinapok kapcsán azért felmerült bennem is, hogy miért vállaljuk mi ezeket a csöppségeket? Igen, bennem, bennünk van a vágy, hogy megszülessenek, bővítsék a családunk, de miért?! Időről - időre megválaszolom magamnak ezt a kérdést, de most olyan elemi egyértelműséggel jött egyik hajnalban a válasz, hogy az csuda. Szeretem, mikor Isten ilyen konkrét: 
- "Hát azért, mert én ajándékoztam Nektek őket." - Ja, tényleg!
Ebben benne van, hogy nagy gondossággal lettünk mi kiválasztva szüleiknek, mert így illünk össze igazán. Benne van, hogy ők tökéletes ajándékok számunkra, akiket mi csomagolhatunk ki, élvezhetjük (vagy épp elviselhetjük) társaságukat és a velük járó feladatokat, felelősségeket. Szerethetjük őket, mert mi kaptuk őket. No, nem az egész életükre, csak az életük elejére, mikor még alakíthatóak, formálhatóak, hogy mindazt megtanítsuk nekik, ami egy szülőnek feladata, hogy felnőttként boldogan lehessenek önállóak. Miénk a kiváltság, hogy példák lehetünk az anya - apa, feleség - férj, nő és férfi szerepekben. Imádkozom, hogy a segítségükre lehessünk és ne hátráltassuk őket a fejlődésben! Folytathatnám még, de talán ennyi is elég ahhoz, hogy érzékeltessem milyen különleges élmény édesanyának (és gondolom, hogy édesapának is) lenni. 
reggeli, szülinapi tánc 
A konkrét ünneplésről pedig: Nelli napján a Vadasparkban kirándultunk egy hatalmasat. Fantasztikus milyen jól bírta mindenki és milyen jól szórakoztunk hármasban! Nagyobb családi buli is volt pizzával, rengeteg ajándékkal (amiknek megint nincs még jó helyük), patakparti sétával, díszvendégekkel és sok - sok zenével. Matyit pedig tegnap nagy biciklizéssel, tóparti fürdőzéssel ünnepeltük mindenki örömére! Annyira jólesett, hogy az egész napot együtt töltöttük, nekem ez volt az igazi ajándék!

A Vadasparkban 
"vágyva - vágyott" ajándékkal



boldogság 



2017. június 19., hétfő

mert Apa csak egy van

Tegnap volt a nemzetközi apák napja. Mi a családban már megünnepeltük ezt a nemes ünnepet spontán módon az anyák napja hetében, mikor Nelli teljesen saját ötletétől vezérelve szedett egy virágcsokrot az apukájának azzal a felkiáltással, hogy aznap volt apa nap. Ennél nagyobb ajándék, hozzáteszem, anya - napra sem kell, mert nagy boldogság tapasztalni, hogy a gyermek őszintén szeret és megtalálja a módját (minden külső kényszer nélkül), hogy ezt ki is mutassa! Mert bizony, nem én inspiráltam a csokorszedést, teljesen magától jutott eszébe! 


Ahogy figyelem a gyermekeim és a nevelésünk, az első években nagyobb szerep jut az édesanyának, természetes módon. Jó is, hogy ebben a kapcsolatban tanulják meg a bizalmat, a szeretet elfogadását és annak feltétel nélküli mivoltát. De gondolkoztam az apák szerepén is, micsoda kulcsfontosságú pozíció apának lenni, hiszen az Isten - képünk alapszik ezen! Az én apukám mindig is szigorú, szabályok betartását megkövetelő, ugyanakkor gondoskodó és figyelmes volt. Talán ezért nem esik nehezemre Istenről hasonlóan gondolkodni, egy mennyei édesapának látom Őt, aki végtelenül szeret, miközben szeretné látni a fejlődésem, az önállóságom, a kiteljesedésem. Hogy ez megvalósuljon mindent megad, ami szükséges és kegyelméből néha ráadást is, csak úgy, mert szeret. Ott van, ha kell, bármikor megszólíthatom akár örömmel, akár bánattal. Az én apukám is ilyen. 

Vágyom rá, hogy az én gyermekeimnek se kelljen küszködni a szerető Isten elfogadásával. Az ő apukájuk is remek! Egy szórakoztató, vicces édesapa, akivel nagyokat lehet játszani, aki olykor szigorúan megköveteli, amit kell. Akit néha elfárasztanak a hisztik, mégis ott van, jelen van és elérhető. Bármikor. Mert feltétel nélkül szeret és ezt ki is mutatja, ahogy tőle telik. Isten éltessen tehát kedves férjem, te "elég jó" apuka, akire nemsokára új kis lélek bizatik! Hajrá! 

2017. június 14., szerda

háztartás és az élet területei

Rájöttem, hogy a háztartás vezetésében is fejlődik egy nő. Egész másként gondolkodik és cselekszik ezen a téren egy fiatal felnőtt, egy egyedülálló asszony vagy aki sok időt tölt otthon, vagy tán keveset. Más a hangsúlyos egy gyermekes családban, mint ott, ahol nincs gyerek. És ezek nem jó vagy rossz megoldások, csak egyénre, családra szabott, az életút fejlődését kísérő különböző lehetőségek. 
Sokáig becsapva tartott amit rólam mondott valaki, ezen a területen. Természetesen az életünk szöges ellentéte egymásnak akár csak a kort, az élethelyzetet, élettapasztalatokat tekintve. Sokáig nem mertem élvezni a vendégszeretet adta örömöket, mert elhittem a hazugságot. Milyen könnyű elhinni ezeket a kis csúsztatásokat, hát igen, az Ördög mestere annak hogy fosszon meg minket az örömöktől, lehetőségektől. 

Mint ahogy az élet más területén, itt sem hagyhatom, hogy egy felületes szemlélő ítélete határozza meg az önmagamról alkotott képet. Nem mondom, hogy nem kellenek a visszajelzések, mert hogyne kellenének, de végső soron nem az a lényeg, hogy ki, mit mond. Az a lényeg, hogy én mit élek meg. Bátran felvállalhatom magam ezen a területen is, hiszen nem ez határoz meg engem. Úgyhogy bátran mondom, hogy van egy kupi szobánk. Ez pedig a háló, olyan kicsi, olyan sokan vagyunk benne, annyira nincs elég szekrényünk viszont ruha-feleslegünk bőven (amitől nem lehet még megszabadulni, mert valaki épp kinőtte, de valaki várja, hogy belenőjön), hogy a háló lett a rumli szoba. A rend maximum egy délutánig tart ott ki. Ez van, el kellett engednem, hogy ott rend legyen, a tisztaság fenntartására törekszem, hellyel - közzel sikerül. Ez csak egy példa arra, hogy ami megbotránkoztathat mást, a mögött is rejlik ész érv. Lehet, hogy ez másnak elfogadhatatlan, de most, csak így tudjuk megvalósítani az életet, és ez nem baj. 
házikónk most 
A mostani kisgyerekes életünkben sokkal fontosabb számomra a háztartás vezetése, mint eddig. Korábban nem nagyon voltam otthon, inkább csak este, most viszont, mivel tényleg itt élünk a házban, szeretjük, ha élhető is. Egyre nagyobb móka és könnyebbség a takarítás, mióta a gyerekek is aktívan segítenek benne. A férjem egyke, ennek lenyomata még mindig látszik, azt hiszem, ez már így is marad. Ő kiveszi a részét a háztartásból azzal, hogy építi a házat, mondhatjuk úgy, hogy megteremti a lehetőségét annak, hogy mi dolgozhassunk :) és ennek igazán örülünk! <3 

Arra is rájöttem, hogy nem egyensúlyozhatok folyamatosan az életem különböző területei között, hiszen már önmagában ez nagyon fárasztó lenne. Azt kellett kijelölnöm magamnak, hogy az életem egyes területein mire összpontosítsak jelenleg. Hét területben gondolkodtam (Az értékes nő c. életvezetési munkafüzet alapján): hit, test, szeretteim, legjobb barátok, anyagiak, munka és kikapcsolódás. Nem kell mindegyik területen 100 százalékot teljesítenem, bőven elég, ha fejlődök a kitűzött célokban. Van ami fontos, van ami kevésbé és van, ami nem. Jelenleg. Aztán 3 - 6 hónap múlva érdemes újra ránézni ezekre a területekre, kell-e változtatni valamit, valamin. Micsoda szabadság van Istennél még ilyen gyakorlati dolgokban is! Hát igen, nem azért adta az életet, hogy gürcöljük végig, esetleg mások szabályai szerint élve, hanem Vele összhangban élvezzük végig! 

"Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel! - mondja a Seregek Ura." Zakariás 4:6 

2017. június 6., kedd

pünkösdi kavalkád

Ez volt aztán a hétvége! Vasárnap délután kimenőt kaptunk és újabb első élményt szereztünk Nellivel. Először volt ugyanis színházban, méghozzá Budaörsön, A Két Lotti című színdarabot néztük meg. Jópofa, két órás előadás volt csupa gyerekszínésszel és családokkal a nézőtérben. Büszke voltam, hogy Nelli simán bírta és jól érezte magát. Én is, ügyesek voltak nagyon a szereplők, élveztük a dalokat, a táncot, az egész előadást! Persze a szünetben mi mást csinálhattunk volna, mint cseresznyézünk a kertben álló nagy fáról! :) 


Hétfőn a gyülekezetünkkel kirándultunk a sukorói arborétumban. Másodszor járunk már ott az utóbbi hónapokban, és mindig nagy élmény! Végig jártuk a tanösvényt, felmásztunk a kilátóba, állat etetőt csodáltunk, aztán magunk is ebédeltünk finom bográcsban főtt marharagut, játszótereztünk, leégtünk kicsit, elvesztettük a bumerángot, aztán megtaláltuk, énekeltünk, beszélgettünk. Minden volt itt, ami egy közösség napba belefér. És olyan, de olyan finom fenyő illatot éreztünk egész nap, hogy csak na! 



Ma pedig újra az erdőé volt a főszerep. Vendégünk volt a baba - mama klub, akinek megmutattuk a tőlünk tíz percre eredő forrást, fagyiztunk, cseresznyéztünk a kertben. Jó kis délelőtt volt, úgy örültem, hogy eljöttek hozzánk, régóta vágytam már erre, és most eljött a nap. Laza kikapcsolódás egy ilyen délelőtt mindenkinek, felnőttnek, gyereknek! Gyertek máskor is! :) 


2017. május 28., vasárnap

előszezonban a pihenésről

Szeretünk nyaralni, de mióta a gyermekeink megszülettek, nem jutottunk el közös családi nyaralásra. Olyanra, ahol csak mi négyen, illetve öten vagyunk együtt. Mondhatni, megvártuk Harmadikat. :) Az elmúlt héten szakítottunk időt és muníciót arra, hogy pár napot kikapcsolódjunk, feltöltődjünk az előttünk álló nehéz feladatok előtt. Hiszen még vár ránk a házunk befejezése, a baba születése, amik mind jó dolgok, de minden változás krízis, még a jó változások is, amiket meg kell szokni, ki kell alakítani az új rendszert. Emiatt is léptünk ki kicsit a mindennapos verkliből, hogy élvezzük eymás társaságát és hogy nincs gondunk semmire.  Például, hogy kész limonádét hoznak nekünk a medencéhez, finom reggelit, vagy a megvetett ágyat. 

vízparton





Nem csináltunk túl változatos dolgokat ebben a pár napban, de olyan jól esett mindünknek! Három nap fürdőzés, játszóterezés, séta a Kőrös folyó túrkevei holtágán, vízibiciklizés, közös étkezések, napfürdőzés, gokartozás. Annyi mezei nyulat láttunk, hogy győztük számolni őket! És csodás vízi madarakban is gyönyörködhettünk! 

Ez az élmény már tapasztalatként mondatja velem, hogy érdemes időt és pénzt áldozni kis családi nyaralásokra is, mert ezekből lehet építkezni, töltekezni, és ahogy egy kedves, bölcs barátnőm mondta, most még szívesen velünk tartanak a gyermekeink, kamaszként már nem biztos, vagy ha mégis, jó sok programjuk lesz..Legyen is így, bárcsak lenne egy olyan értékes, összetartó közösségben részük, amilyen nekem volt a Pécsi Gospel Kórus, vagy amilyen az ifi a gyüliben! Úgyhogy boldogok vagyunk, hogy részünk lehetett ebben a csodás élményben, és csak bátorítani tudunk mindenkit, nyaralásra fel! 
immár öten

2017. május 4., csütörtök

CSEND

Mi tölt fel mostanában leginkább? Ha kimozdulunk itthonról. Itt nem nagy világutazásokra kell gondolni vagy vágyott, ám elmaradó kulturális kalandozásokra, mint pl. egy színházi látogatás vagy koncert. Bár nem is panaszkodhatok, hisz Nellivel két hete voltunk fúvószenekari koncerten... :) Szóval pont ilyesmikre kell gondolni, kalandokra két kicsivel és még eggyel a környéken. Már egy játszóterezés olyan jól tud esni! Kedden a Noel tanyán voltunk Érden, ami egy gyermekléptékű kis állatkert mindenféle különleges és házi állattal. Igazán jól éreztük magunkat a sok anyuka és csöppjeik között. Szerdán mamakörön vettünk részt, míg Erzsike játszott a gyerekekkel, én nyugodtan beszélgethettem anyuka barátnőimmel. Igazán jól esett ez is, őszinteség, imádság együtt...
kecske simogató
körhintázás

kutya simogatás 

Bármennyit is mozdulunk ki és töltődünk együtt újra és újra észreveszem, hogy a türelmem jócskán fogytán mikor a remekül beszélő kisfiam sztrájkolni kezd és egész reggel csak nyöszörög, bőg valamiért.. Egy kis csend olyan jól jönne ilyenkor! Persze Nelli mindig megpróbál segíteni, de ennek általában még nagyobb nyöszörgés a vége...



Az előbb kiszaladtam beszedni a ruhákat a zuhé előtt. Egyedül. A gyerekek alszanak, a kutyák is, még nem dörög az ég. Csend van. Megálltam kicsit, olyan jó volt kicsit megragadni és élvezni a csendet! Olyan jó néha csendben lenni!