"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2017. szeptember 20., szerda

Bálint születésének története

Egy hete ilyenkor, délután négy körül búcsúztunk el újszülött Bálintunktól az aranyóra után, hogy pihenhessen kicsit a csecsemők között, én pedig az osztályon, a "tulipános" részen. Mi is előzte ezt meg? 

Először is, egy spontán családi, babaváró buli. Nelli ötlete volt, hogy kedden még csapjunk egy bulit, ahogy ő szokta mondani. Cukrászdába mentünk, gyerekpezsgőt ittunk, imádkoztunk együtt. Élveztük mind, ez volt az utolsó alkalom, hogy négyesben "buliztunk", úgy tűnt, hogy mind átérezzük ennek jelentőségét. Visszatekintve, nagyon jó volt így. Igazán különleges, hogy még annyi mindent csinálhattunk együtt "utoljára" és a gyerekeknek is könnyebb volt így, hogy konkrét időpontra, szülésindításra vártuk a babát. 


Másnap, 13-án reggel pedig útra keltünk, hogy legyőzve a dugót időben érkezzünk a klinikára. Ez volt az egyetlen, ami feszültséget okozott bennem, hogy a dugóban araszolunk, amikor már ott kéne lennünk...persze nem volt gond belőle, még vagy egy órát, vagy még többet kellett várni az érkezésünk után, hogy elfoglalhassuk kényelmes kis ágyunkat a vajúdóban.

Merthogy a vajúdóba kerültünk. Szerettem volna elkerülni azt a szobát, Nellivel vagy 12 órát is ott tölthettem, nem szerettem volna, ha ilyen elhúzódik ez a szülés, ezért is imádkoztam úgy, hogy rögtön mehessünk a szülőszobára, ahogy Matyival is. Annyit mozogtam és olyan jól éreztem magam, hogy gondoltam szépen meg is indult a tágulási folyamat, biztos nem lesz ezzel gond. Gond nem is volt, de Isten most nem úgy hallgatta meg a kéréseimet, hogy mindet maradéktalanul teljesítette volna. Matyinál így volt, ami ámulatba kergetett. Most nem, és most ez kergetett ámulatba! Annyira bölcsen, nálamnál bölcsebben rendezett mindent Isten! A vajúdóban nem voltam rosszul egyáltalán, elkészültek a szokásos várakozós képek, nevetgéltünk és közben csodálkoztunk azon, hogy a programozott császárra vitt anyukák kb. 10 perc múlva már dajkálhatták volna a babájukat, ha nem császárosak lettek volna. Bevallom, ott, akkor kicsit irigykedtem rájuk, hogy ilyen gyorsan készen vannak, de aztán, látva őket este, mikor pár órával utánam elfoglalhatták a helyüket az osztályon, már nem irigykedtem egyáltalán, hanem hálát adtam, hogy én jól érezhettem magam már akkor is. Egész délelőtt bátorított az ige, amit az egyik barátnőmtől kaptam és a szavai, miszerint nem a test állapota, hanem a lélek erőssége számít: 
"Jézus azt mondja: a lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit. A beszédek, amelyet mondtam néktek, lélek és élet."  János 6:63 

Délben burokrepesztés után elfolyt a magzatvíz, és ekkor mehettünk át a szülőszobába, abba, ahol Matyi is született. Egészen otthon éreztük magunkat! :) Ekkor már rendszeres, erős fájásokat éreztem, itt már nem értünk rá túlzottan.Sétáltam, labdán "ücsörögtünk", terveztem zuhanyozni is, de arra végül már nem került sor. Röpült az idő, tényleg nagyon gyorsan és kettő óra tájban, az utolsó vizsgálatnál, mindenki meglepetésére igencsak iparkodnia kellett a szülésznőnknek, hogy mindent előkészítsen. 11 perc múlva pedig Bálint már ott pihegett a hasamon. Kértem, hogy ezúttal hadd érezzek igazi tolófájásokat, ne találgatnom kelljen, hogy ez vajon az-e. Ezt megadta a jó Atya, azért is mehetett ilyen pikk - pakk a vége. Nem is gondoltam, hogy pár perccel a kis fejének megsimogatása után már át is ölelhetem! 


Olyan szépen, természetesen zajlott le az egész szülés! Annyit imádkoztam a segítőimért. Zsolti szuper volt, nála jobb támogató nincs a számomra. Nélküle ezerszer nehezebben ment volna minden, annyira hálás vagyok érte hogy ő a férjem! Mivel ez egy indított szülés volt, majdnem végig kaptam ezt - azt infúzióban: oxitocint, nospát, vitaminbombát... de mindent olyan nagy körültekintéssel adagolt a doktor nénink és a szülésznő, hogy semmi baj nem lett ebből. Ugye, sokszor hallani, hogy a babák rosszul reagálnak az oxitocinra, aztán császár lesz a szülés vége. Itt nem volt ilyesmiről szó se. Olyan bölcsen jártak el, hálás vagyok nekik is, Istennek is ezért, hogy jó kezekben lehettünk újra. Ez már a harmadik szülésünk volt így együtt négyesben és most is mindannyiunknak jó élményként marad meg, ez igazi kincs! Ezért mondom én, hogy szeretek szülni! Az pedig ráadás, hogy gátvédelemmel szülhettem, így egy héttel az események után elmondhatom, hogy nincs semmi bajom. Nem győzök hálát adni mindezért és gyönyörködni ebben a három kisgyermekben, akiket ajándékba kaptunk! 

2017. szeptember 8., péntek

várakozás

Különleges élmény a szülésre, születésre várni. Sosem tudhatod mikor jön el végre a pillanat, mikor be lehet pattanni az autóba és el lehet kezdeni a konkrét, aktív szakaszt, hogy világra jöjjön a gyermek, akit olyan régóta várunk. Ez mindig egy különleges időszak, megvannak a maga harcai, de mindig olyan sokat tanít ilyenkor az Isten. Azt hiszem írtam már, de annyira igaznak érzem, hogy nincs még egy ilyen helyzet egy egészséges ember életében, ami ennyire megdolgoztatná az egész személyiségét: testet - lelket - szellemet - akaratot. 


Miket tanulok most? 
Elsősorban az imádságról. Már régóta erről, de mostanában egyre kézzelfoghatóbban is. Olvasom a Minden gyermeknek szüksége van egy imádkozó édesanyára című könyvet Fern Nichols és Janet Kobobel Grant tollából. Ebből a könyvből származik az alábbi idézet: 
"Imáinknak halmozódó hatása van. Amikor egy magas hegyi völgyben gátat emelnek, hosszú hónapokig is eltarthat az építkezés. Ezután a víz elkezd halmozódni a gát mögött, hónapokig, egy évig, vagy még tovább. Amikor a víz szintje eléri a megfelelő magasságot, kinyitják a zsilipkapukat, a víz elkezdi forgatni a generátorokat és hatalmas erő jön létre. Amikor egyre több ember egyesül az imádságban, vagy egy valaki kitartóan, folyamatosan imádkozik, úgy tűnik, mintha egy hatalmas imatömeg halmozódna fel, amíg egyszer csak megtörténik az áttörés és Isten akarata teljesül...Az Isten akaratából elhangzott imádságok sohasem vesznek el, hanem raktározódnak, amíg Isten meg nem adja a választ." (Wesley Duewel, p. 198)

Tudom, hogy sokan imádkoztok értem, értünk. Várjuk a gát felszakadását, de mostantól ez nem okoz nekem csalódást. Mármint maga a tény, hogy még mindig várunk, mert tudom, hogy közben is történnek a dolgok. Mi imádkozunk, Isten pedig kezeli a zsilipeket.. 

2017. augusztus 28., hétfő

Családi kirándulás

Tegnap, a nyár utolsó vasárnapján nagy nehezen felszedelőzködtünk és kirándulni mentünk. Nem csak a nyár utolsó kirándulása volt ez, hanem egy utolsó így, hogy csak két különálló gyerek lépéseit kellett figyelnünk. Már, mint könnyített terepként, gondoltunk erre. 

A Szúnyog-szigetről indultunk sétahajózni; át, Agárdra, ahol egy hatalmas fagyizás és kikötőzés után indultunk vissza a szigetre. Meglepő módon csak engem csíptek meg a szúnyogok.. Élvezték a gyerekek nagyon, édesek voltak. Matyi táncolni tanult, Nelli elhatározta, hogy majd hajón lesz az esküvője és a bevonulást gyakorolta. Kedves Fiúk, ti nem is tudjátok, hogy egy kislány már négy évesen is az esküvőjére készül..! 
a hajó 

apával a nádasban 



"Apa, engedj el, egyedül úszok!" 

Persze a fürdőzés sem maradhatott el! Mások is rájöttek, hogy közeleg a nyár vége, zsúfolásig telt a Velence Korzó, nem találtunk parkolóhelyet, de azt hiszem, hogy a vízben sem lett volna sok helyünk. Így továbbmentünk a szabadstrandra, ami ugyan nem homokos és a víz is mélyebb, jó helynek bizonyult. Csúcs, hogy Matyi milyen bátran veti be magát a habokba és az is csúcs, hogy Nelli milyen kitartóan rinyál, hogy legyen kapaszkodója. Zsolti először fürdött kettőjükkel egyszerre egyedül. Jó volt a partról gyönyörködni bennük és élvezni a jeges limonádét, amit senki nem habzsolt el előlem. Sok - sok ilyen klassz kirándulást nekünk, immár majd ötösben! 

"Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!"  Zsoltárok 37:4

2017. augusztus 14., hétfő

Babavárós és buli

Akik már régóta olvassák a blogot tudják, hogy Nelli születése után indult egy gyűjtemény az "első élményeknek". Édesapja ihlette, mikor először babakocsiztunk el egy lócitrom mellett és fennhangon megjegyezte ezt a nevezetes eseményt. Azóta is felbukkan egyszer - egyszer hasonlóan monumentális, vagy még inkább jelentős "első" Nelli és Matyi életében is, és most pénteken meglepetésszerűen én is átélhettem egy újabb elsőt. Ugyanis nekem még sosem volt meglepetés bulim. 

Gyanútlanul megérkeztünk klubos barátnőékhez, akiknél már klubos barátnők fogadtak, nyugodtan írhatom így, mert egyelőre Matyi az egy szem legény a gáton, szóval az anyukák és a csemeték is mind lányok. Megkezdődött a szokásos nevetgélés, tere-fere, pancsolás mikor egyszer csak előkerült egy remekbe szabott túró torta. Kati - féle specialitás, gondoltam is magamban: "Ej, de kedves ez az asszony, hogy még ilyen szuper sütit is süt nekünk!" Erre kiderül, hogy ez is része a nagy attrakciónak, amivel Harmadik babát és engem köszöntenek, hiszen itt a kilencedik hónap és ünnepeljük már meg együtt, hogy ilyen jó kis csapatunk lett! Hűű, majdnem elsírtam magam, lehet a hormonok nélkül is majdnem elsírtam volna, de így lehet rájuk fogni! :):) Micsoda meglepetés, micsoda kedvesség, még ma is megmelengeti a szívem, köszönöm Lányok! A pólót pedig hordani fogom, amint újra beleférek és a kuponok is elfogynak majd!  :) 


Igen - igen, beléptünk az utolsó hónapba. Alakul a bálna - üzemmód is, de még nem zavar annyira a sok belém ragadt víz. Lassultam, nehezebb leguggolni, Nellit már nem teszem be a bevásárló kocsiba és a biciklizés is más formát öltött. Bőven boldoggá teszi őket a lejtőn való legurulás, így nekem pedig nem kell szaporáznom lépteim. 

Ez a harmadik várandósság jóval türelmetlenebbé tett, mint az előző kettő. Gondolom a két nagyobbacska folyamatos ellátása miatt, illetve a ház folyamatos alakítása miatt. Erre oda kell figyelnem a jövőben is, hiszen szeretném ha mindhárman elsősorban a mosolygós, életet élvező anyukájukat látnák. Az első trimeszter is nehezebb volt, de letelte után jött egy aktív boldog pocaknövesztős időszak diétával, sok tornával. Egy darabig ügyesen be tudtam tartani mindkettőt, aztán azt hiszem hozzászoktam, hogy a mérleg egyre többet és többet mutat, így a nyárral megérkezett a fagyik, jegeskávék élvezete is. Már nem is nagyon mérem magam, valószínűleg újra annyit nyomok majd a lattban, mint Nellinél és Matyinál. Ez van, legalább lesz mit lekocogni! Most pedig már a babaruhák mosásánál, pakolásánál tartunk. Tegnap felírtam a kórházi listát is, lassan becsomagolok, bár lehet, hogy van még 25 napunk, de lehet, hogy nincs, ki tudja ezt ilyenkor... Összességében tehát boldog vagyok, nem olyan önfeledt boldogság ez, mint házasságunk elején, mikor nem volt gondunk semmire. Most inkább azt érzem, hogy az újra és újra felmerülő nehézségek, próbák ellenére vagyunk boldogok és nagyon - nagyon jó érzés tudni, hogy Zsoltival erős szövetségünk van. Jó érzés tudni, hogy szeret mindennek ellenére vagyis mindennel együtt, ami én vagyok. 

Az a vágyam, hogy elmondhassam Pállal, bár az éhezést azért kihagynám, ha lehet választani: 
„...mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt." Filippi 4,11-12.

2017. augusztus 5., szombat

10. házassági évforduló

Újabb ünnepelni-valónk akadt tegnap. Mióta gyerekeink vannak, megszaporodtak a nyári ünnepeink, azelőtt "csak" a házassági évfordulónk esett nyárra. Idén azt hittem, hogy nem is kívánok majd tortát enni, de kívántam ;) Pedig mind megettük a finom vacsoránk is: 
ünnepi vacsi 1.

ünnepi vacsi 2. 
Anyuék vállalták a gyerekeket, így több, mint négy órás kimenőt kaptunk tegnap este! Mivel a szüleink messze laknak, ezért már önmagában ez ünnepnek számított. Micsoda élvezet volt nyugodtan végighallgatni egymást anélkül, hogy valaki(k) folyton a szavunkba vágnának. Ki is használtuk az időt és beszélgettünk egy jót. Jól esett visszaemlékezni az elmúlt évtizedünkre! Olyan gyorsan elszaladt, főként az utolsó négy év. Jól esett elmerengeni együtt a kis Harmadikról, örülök, hogy sikerült így öt héttel a szülés előtt! :) Persze a többiekről is szó esett, a házról, tervezett nyaralásról a távoli jövőben és még sok - sok mindenről. Tíz éve ilyenkor bepréselődtünk a kisPolskiba és nagy izgalommal kezdtük meg nászutunk Balatonfüreden. Ma nagy izgalommal kezdjük következő közös évtizedünk, kíváncsiak vagyunk mi mindent tartogat még nekünk a jó Isten, aki eddig is nagy támaszunk és összetartó erőnk volt! 
apró kedvesség a kánikulában
Hadd mutassam meg az esküvői meghívónkon szereplő idézetet, ami nagyon aktuális még ma is: 
"Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást!" 
János 13:34 
10 éves házasok, majdnem kettesben :) 

2017. július 26., szerda

névnapi

Újra elérkezett a nevem napja. Nem szoktunk nagy feneket keríteni a névnapozásnak, hiszen annyi ünnep van így is az évben. Ünnepelni jó, és ünneplünk is, de nem újabb ajándék halommal, hanem apró kedvességekkel. Nálunk ez a névnapozás lényege, apró kedvességgel meglepni a másikat, hogy ne feledkezzen meg nevének jelentéséről. Mert van jelentősége a nevünk jelentésének. A gyermekeink születése előtt gondosan választjuk ki, hogy kit, hogy hívjanak. Mi jellemezze, mihez legyen hű élete során. 

Nelli nevének csengése tetszett meg először, de tudtuk, hogy nem kell tovább keresgélnünk, mikor láttuk a jelentését: Isten az én világosságom. Más fordításban: Isten az én gyönyörűségem. 


Mátyás jelentése Isten ajándéka, de jóval személyesebbé vált a bemutatásán megfogalmazott jelentés: az elkészített, az elhelyezett jó

Harmadik babánk nevének pedig külön története van, majd elmesélem, ha megszületett. Ebben a maradék 4-6 hétben megpróbáljuk még titokban tartani. 
Zsolt neve, török uralkodó. Jellemzi annak minden pozitív és negatív értelmében, de legalább nem unatkozom, hiszen egyedi feladat a szövetségesének lenni. 

Az Anna név jelentése pedig, kegyelem. Mennyire érzem ezt minden nap. Most is például a délutáni alvásból hirtelen és frissen keltem, ez már önmagában meglepő. A következő pillanatban hallom, hogy dörög az ég. Kisiettem összeszedni a kertben a ruhákat. Akkor kezdett esni, mikor tető alá kerültem újra. Hívhatjuk véletlennek is, de nekem jobban tetszik a kegyelem. Ez egy ici - pici dolog, de a kegyelem szabadít fel az alól, hogy mindent mindig megpróbáljak tökéletesen tenni. Tudom, hogy lehet bocsánatot kérni és van megbocsátás. Persze, nem akarok visszaélni ezzel. 
Számomra a nagy kihívás mostanában, hogy én vajon tudok-e kegyelmet gyakorolni mások felé? Legyen az gyermek vagy felnőtt, rokon, barát vagy idegen. Olyan nagy szüksége van az embereknek a kegyelem megtapasztalására, bárcsak rajtam keresztül sikerülhetne! 

2017. július 17., hétfő

szülinapokat ültünk - 3 gyerek

Újabb családi év telt el, amiben gyarapodtunk bölcsességben, humorban, költségekben, játékban, gyerekszámban és években. Nelli 3-án négy, Matyi 16-án pedig 2 éves lett. Minden évben elfog a nosztalgia ezek a napokon, hogy milyen különlegesen is telt a születésük napja, milyen szép élmények maradtak ezek bennem! Idén az újabb szülésre való készülés örömét, kiváltságosság-érzetét is felhozták bennem az ünnepek, hiszen nemsokára egy újabb születés nap közeleg! 



Hála Istennek olyan intelligens környezetben élünk, ahol nem kérdezgetik tőlem, hogy "Jé, harmadik gyerek! Miért? Hogy mered vállalni? Elment az eszetek?" Tudom, hogy sokak örömét teszik kevesebbé az ilyen keresetlen kérdések, ezért is vagyok hálás hogy mi nem kapjuk meg ezeket annak ellenére, hogy már van egy fiunk és lányunk is, szóval elvileg "végeztünk". :) 

A szülinapok kapcsán azért felmerült bennem is, hogy miért vállaljuk mi ezeket a csöppségeket? Igen, bennem, bennünk van a vágy, hogy megszülessenek, bővítsék a családunk, de miért?! Időről - időre megválaszolom magamnak ezt a kérdést, de most olyan elemi egyértelműséggel jött egyik hajnalban a válasz, hogy az csuda. Szeretem, mikor Isten ilyen konkrét: 
- "Hát azért, mert én ajándékoztam Nektek őket." - Ja, tényleg!
Ebben benne van, hogy nagy gondossággal lettünk mi kiválasztva szüleiknek, mert így illünk össze igazán. Benne van, hogy ők tökéletes ajándékok számunkra, akiket mi csomagolhatunk ki, élvezhetjük (vagy épp elviselhetjük) társaságukat és a velük járó feladatokat, felelősségeket. Szerethetjük őket, mert mi kaptuk őket. No, nem az egész életükre, csak az életük elejére, mikor még alakíthatóak, formálhatóak, hogy mindazt megtanítsuk nekik, ami egy szülőnek feladata, hogy felnőttként boldogan lehessenek önállóak. Miénk a kiváltság, hogy példák lehetünk az anya - apa, feleség - férj, nő és férfi szerepekben. Imádkozom, hogy a segítségükre lehessünk és ne hátráltassuk őket a fejlődésben! Folytathatnám még, de talán ennyi is elég ahhoz, hogy érzékeltessem milyen különleges élmény édesanyának (és gondolom, hogy édesapának is) lenni. 
reggeli, szülinapi tánc 
A konkrét ünneplésről pedig: Nelli napján a Vadasparkban kirándultunk egy hatalmasat. Fantasztikus milyen jól bírta mindenki és milyen jól szórakoztunk hármasban! Nagyobb családi buli is volt pizzával, rengeteg ajándékkal (amiknek megint nincs még jó helyük), patakparti sétával, díszvendégekkel és sok - sok zenével. Matyit pedig tegnap nagy biciklizéssel, tóparti fürdőzéssel ünnepeltük mindenki örömére! Annyira jólesett, hogy az egész napot együtt töltöttük, nekem ez volt az igazi ajándék!

A Vadasparkban 
"vágyva - vágyott" ajándékkal



boldogság