"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2011. április 29., péntek

autóvásárlás, ahogy mi csináljuk


Ezt az autót vettük a héten.

Olyan szépen alakulnak a családunkban az autóváltások. Az első autónk egy kisPolski volt. Amikor azt vette Zsolti, még csak jegyben jártunk. Sokáig szolgált nekünk az a kisautó, sokmindent pakoltunk bele, még a nászutunkra is azzal mentünk és a házasságunk első félévében is a Polski vitt minket ide - oda. Aztán egyre nehezebben és öntörvényűbben indult, mi meg maradtunk... egy helyben... Abban az évben Zsolti két dologért imádkozott, hogy legyen egy új autónk, és legyen egy házunk. Év végére mindkettőt megkaptuk. Apu nekünk adta a Rovert használatra, így egy minőségileg luxus autónak számító (a Polskihoz képest mindenképp) autóval róttuk az utakat. Egyébként is kötődött hozzánk a kocsi, hiszen az esküvőnkön abban utaztunk. A mindennapi használatban tényleg mindenre használtuk, még tüzelőanyag beszerzésére is az óriási raktere miatt. Szerettük nagyon, dehát elfüstölt. Így újra röghöz kötődtünk és felfedeztük a tömegközlekedés előnyeit és hátrányait. Közben autót kerestünk. Újat, nekünk újat. Semmiképp sem akartunk hitelt felvenni, megvolt a minimális keret, amit a kocsira tudtunk szánni.  Kezdetben együtt kutakodtunk az interneten, de ez elég feszültségteli és számomra unalmas folyamat volt. Végül Zsolti már csak az előválogatott autókat mutatta meg nekem, azokra kellett reagálnom, így a szempontjaimat megismerte és látta mi tetszik nekem, mi nem. Teltek a napok, autók jöttek - mentek, elkeltek pillanatok alatt a neten. Megtanultuk, hogy gyorsnak kell lenni, nem szabad sokáig morfondírozni, mert akkor más gazdára talál a kinézett járgány. Szerda délután felhívott Zsolti a munkahelyéről. Talált egy autót, elment Székesfehérvárra. Megbeszéltük, hogy ha tetszik neki, akkor megveszi. Így lett a miénk ez a szép kis piros autó. Én nem is láttam, csak mikor már a miénk volt, de ez a bizalom. Nagyon örülök, hogy így alakult és Zsolti valóban egy tetszetős, jó kocsit hozott haza. Még ki kell ismernünk, de szimpatikus jószág. :) 

2011. április 27., szerda

autó

Van új autónk!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Részletek később, elöljáróban annyit, hogy a házi csoport a csodájára járt! Jó kis autónak tűnik! :)

Kistérségi Konferencia

Tegnap előadóként vettem részt az első mikrotérségi fórumon, amit a Budaörsi Kistérségben rendeztek meg. Ez volt az első előadásom, amit szakmai fórumon mondtam el. Azt gondolom, hogy jól sikerült, elmondtam amit akartam és úgy látszott, hogy meg is értette a hallgatóság. Kaptam cserébe egy gyönyörű csokrot, ami már az asztalunkon illatozik. Azt hiszem, hogy az összes résztvevő közül én voltam a legfiatalabb, csodálkoztak is, hogy miről fogok beszélni, végül kifejezték egyetértésük. :) Egy szó mint száz élveztem, szívesen csináltam, izgultam, de jól ment és szerintem lesz folytatása kistérségi szinten ennek az összejövetelnek. Kellene is, hogy a gyerekekhez eljusson a megfelelő ellátás. 

Ami még remek dolog volt tegnap, hogy a fórum részén felszólalt egy hölgy, aki Sóskúton lakik, az itteni iskolában tanít. Nagyon megörültem neki, mert autó nélkül csak vonattal, busszal tudtam volna hazamenni, amit azt jelenti, hogy hatkor fejeződött be a konferencia, én pedig kb. fél tízre értem volna haza. Így viszont ez a kedves hölgy hazahozott!! Fél hétre itthon voltam, annyira örültem!! 

Ma van az utolsó szabadnapom, holnaptól folytatódik a munka. Ezt az utolsó napot szeretném jól kihasználni takarításra, óratervek készítésére és ha az idő engedi, gazolásra. ;)

2011. április 25., hétfő

húsvéthétfő

Régen, amikor még Pécsen laktunk így nézett ki egy húsvéthétfő: 
- Korán reggel felkeltünk, megterítettük az asztalt. Kikészítettük a nagyszombaton festett tojásokat, a finom süteményeket, amiket Anyu sütött és vártuk a locsolókat. Számoltuk, hogy kihez érkeznek többen.
- Jöttek a locsolók, verset mondtak, locsoltak, ettek - ittak, tojást kaptak, továbbálltak. 
- Gyorsan hajat mostunk, hogy ne bűzölögjünk. Általában én a locsolások végére nem is éreztem a kölni illatát, de azért a biztonság kedvéért mindig hajat mostam. 
- Gyülekezett az ifjúság és nagy jókedvvel indult Tótujfalura, ahol együtt szolgáltunk énekekkel, versekkel. Ott is kaptunk finom sütiket és élvezhettük a kert szépségeit, ha jó idő volt. 
- Az estét pedig otthon töltöttük, társasjátékozva, zongorázva, tanulva, filmet nézve. 
Jó kis húsvétok voltak! 

Ja, és persze a nyúl is mindig húsvéthétfő reggelén kopogott be hozzánk, vagy vasárnap? Nem is emlékszem pontosan, de az biztos, hogy minden évben rendre megérkezett szebbnél - szebb ajándékok kíséretében. 

Ma nálunk egész nap esik az eső, elég hűvös van. Tisztán emlékszem, hogy tavaly ennél még rosszabb idő volt. Zuhogó esőben hoztuk haza Deréket a menhelyről. Szegény ázott ürge pedig nem mert a közelünkbe jönni. Kiválasztotta a ház legtávolabbi sarkát, és jóideig meg se moccant. Ott ázott, és még aludni sem mert. Kókadozott a feje, de nem aludt el. Aztán szépen lassan hozzánk szokott. Ma eddig tanultam, készültem a holnapi előadásra és filmet néztünk Zsoltival. Kár, hogy be kellett húzódnunk a házba, mert eredetileg egy kirándulást terveztünk erre a napra, szeretnénk már végre megtalálni a haranglábat a hegy tetején. Majd talán máskor, egy kevésbé esős napon...

2011. április 24., vasárnap

HÚSVÉT VAN, nagy öröm ünnepnap!

Ma Gyuri húsvét kapcsán arról beszélt, hogy akkora ünnepként éljük meg húsvétot, amennyire a mindennapjainkban hagyjuk érvényesülni a feltámadt Jézust. Ne legyünk hitetlenek, Jézus velünk akar élni a mindennapokban. Tanítani akar, mint ahogy az emmausi tanítványokkal tette!

Hazabuszoztunk az imaház után. Útközben eltörött az esernyőm, viszont kaptam két gombóc igazán finom fagyit. Megettük az ünnepi ebédet, rendkívül finom volt! Aztán pihentünk egy jó nagyot a Gyűrűk urát nézve. Nagyon szép ez a húsvét! Egyébként ez az első olyan húsvét amit a házasságkötésünk óta itthon töltünk. 

2011. április 23., szombat

áú

Elvágtam az ujjam az aszalt szilvával töltött csirkemell készítése közben. Nagyon vérzett, és fájt. Most már sebtapasz van rajta, úgyhogy túlélem. Érdekes, hogy mennyire lassú az ingerületvezetésem. Viszonylag sok időbe telt míg megéreztem a fájdalmat, és nem ez volt az első eset, amikor megfigyeltem ezt. Emiatt lehet lassú a reakcióidőm is? Zsolti mindig panaszkodott, amikor vezetni tanultunk, hogy elkiáltja magát:  FÉK! Aztán eltelik egy kis idő, amíg valóban fékezek. Pedig szerintem mindig rögtön engedelmeskedtem... Hmm?

2011. április 22., péntek

nagypéntek


„...keresztre feszítették…” (Márk 15:24)
Dr. C. Truman Davis orvos írja egy bibliakommentárban [The Expositor’s Bible Commentary]: „Mi a keresztrefeszítés? Egy orvos így ad róla fiziológiai leírást: „Ahogy lassan lefelé csúszott… a csuklókon átvert szögeken függve, kínzó fájdalom hasított az ujjaiból kiindulva a karjain át az agyába; a csuklókon átvert szegek nyomást gyakoroltak a középső érző-mozgató idegre. Ahogy feljebb küzdötte magát, hogy a feszítő kíntól szabaduljon, egész testsúlyát a lábain áthaladó szögre helyezte. Újra szörnyű fájdalmat érzett, melyet a lábcsontok között haladó idegeket átszakító szög okozott. Ahogy karjai kifáradtak, izmai görcsbe rándultak, újabb erős, szűnni nem akaró, hasogató fájdalmat okozva. A görcsök miatt képtelen volt feljebb küzdeni magát, így egyre nehezebben tudott lélegezni. Még képes volt tüdejébe beszívni a levegőt, kilélegezni azonban már nem tudta. Küszködött, hogy kissé feljebb emelkedjen, legalább egy apró lélegzetre… Órákig tartott ez a határtalan fájdalom; a minden kilégzéshez szükséges kicsavarodás; az izom-szaggató, ízekig ható görcsök; a fuldoklás; az égető fájdalom, ahogy korbácsolástól összeroncsolt hátát újra meg újra felszakította a durva gerenda, valahányszor feljebb küzdötte magát, majd újra lecsúszott. Aztán újabb gyötrelem következett: mély, szorító fájdalom a mellkasban, ahogy a szívburok lassan vérsavóval telt meg, és nyomást kezdett gyakorolni a szívre. Már csaknem vége volt; a vér- és folyadékveszteség elérte a kritikus szintet; az összeszorult szív küszködött, hogy nehéz, sűrű, alvadékony vért pumpáljon a szövetekbe; a megkínzott tüdő kétségbeesett küzdelmet vívott egyetlen kortynyi levegőért. Érezte, ahogy a halál hidege átjárta mindenét… végül engedett neki, és hagyta, hogy teste meghaljon.” A Biblia ezekkel a szavakkal jegyzi fel: „és keresztre feszítették”. Milyen csodálatos szeretet ez! (www.maiige.hu)

Milyen csodálatos? Elgondolkoztam azon, hogy hány mitológiai isten tette meg ugyanezt?! Ugyan már megkoptak az ismereteim, de egyre sem tudok visszaemlékezni. Ugye? Azért, mert őket az emberek találták ki. Nagyon kevés olyan ember van, aki életét adja a barátaiért. Így nem volt ihlet egy meghalni tudó isten kitalálására. Jézus meg tudott halni miattunk, értünk. Nem is lehet felfogni igazán, hogy miért vállalta ezt, és hogy bírta ki. Annyi könnyebb módot ki tudunk találni arra, hogy Jézus halála nélkül hogy lehetett volna mégis megmenteni minket. Meg lehetett volna, időlegesen. De akkor nem lenne rajtunk jelként Jézus oltalmazó vére. Ez nagyon katolikusiasan hangzik, de igaz. A vér az, ami megvédte a zsidó családokat anno Egyiptomban a haláltól. A véráldozat által bocsáttattak meg a bűneik az ószövetség szerint. A Sátánt egyedül Jézus véráldozatára hivatkozva győzhetjük le! Hiába, akik hiszünk mindebben, meg vagyunk jelölve, és ennek Jézus halála volt az ára. Milyen csodálatos, felfoghatatlan szeretet ez!!

2011. április 20., szerda

Huba és Derék, avagy Derék és Huba

Derék és Huba ismerkednek 

Huba az új kutyánk
Egyértelműen látszik rajta, hogy golden retriever az anyukája, igaz? 

A játék

2011. április 19., kedd

hihihi - hahaha

http://www.youtube.com/watch?v=5P6UU6m3cqk&NR=1&feature=fvwp

új hét, napsütés

Végre meleg van, végre nem esik az eső és nem fúj a szél! Remek! 
Tegnap csupa elesett emberrel találkoztam. Egy néni elesett a buszon, mert a sofőr egy óriásit fékezett. A villamos megállóban feküdt egy nő sírva. Mikor megláttam, hogy ki az, rögtön továbbálltam. Ezt a nőt már ismerem, már kétszer próbáltam meg neki segíteni az elmúlt egy év során. Koldul, csak így többen megállnak, hogy megkérdezzék mi van vele. Többen megállnak, amikor látják, ahogy látványosan összeesik. Kihasználja mások jóindulatát. Vele kapcsolatban már a legutóbbi alkalommal is elég mérges lettem: 
- Kihasználja mások jószándékát. Azt a kevés érzékenységet is kiveszi az emberekből, ami maradt. Ugye már nem állunk minden koldus adni valamit. Nem fogadunk el szórólapot, de megállunk, ha azt látjuk, hogy valaki rosszul lett. Meddig, ha ilyen nőkbe botlunk bele, akik eljátsszák a rosszullétet, hogy pénzt kérhessenek? Ez volt az első gondolatom. 
- A másik pedig: Vajon egy keresztény embernek nem kéne több empátiával fordulni felé? Vajon nem kéne tudnom valódi segítséget felajánlani neki? Jézus mit tett az ilyen emberekkel? Meggyógyította őket, könnyített a lelkükön. Meggondolandó...

Már csak egyet kell aludni, és itt lesz Huba! 

2011. április 16., szombat

Bojtárra emlékezve

Bojtár volt az első kutyánk. Másfél évet élt velünk, nagyon szerettük. Egy kis makacs puli volt. Aki magyar kutyafajtát választ barátként, annak nagyon tudatosan és határozottan kell nevelnie az állatát. Mi magyarok makacsok vagyunk, ugyebár, így a kutyáink is azok. Bojtár okos állat volt és igen ragaszkodott hozzánk. Az érdi állatmenhelyről hoztuk el még kölyök korában. Anno vele készültem a vizsgáimra, mindig figyelmes hallgató volt, elvileg mindent tudott a pszichológiáról és a hallássérültek pedagógiájának némely aspektusáról. Tök jól lehetett vele gyakorolni a tanítási helyzeteket, hogy mit csinálj akkor, ha a tanítvány nem szólal meg. Mert ez azért sose történt meg... :) 
Sajnos, tavaly virágvasárnap elvesztettük Bojtárt. Meghalt, és mi sokat tanultunk a halálából. Ezen a számunkra igazán szomorú eseten keresztül vált élővé a tavalyi húsvét. A virágvasárnap, a nagypéntek és a húsvét. Úgy éreztük, hogy Bojtár halála nyitja fel a szemünket abból a jóleső tespedésből, amit hívőként éltünk akkor már egy ideje. A langyosságból. Isten felnyitotta a szemünket, óriás fájdalom volt elveszteni a kutyánkat. Tényleg óriási, nem is gondoltam volna előzetesen... Ennél mennyivel több amit Jézus tett értünk! Ő nem csak egy állat volt, és a halála nem csak Zsoltinak és nekem hozott szabadságot! Ésszel felmérhetetlen! 
Hihetetlen küldetésünk van, amit keresztényekként nem szabad elfelejtenünk. Valóban hatással kell lennünk a környezetünkre! Nem csak azért élünk, hogy élvezzük az életünket! Ezért is, félreértés ne essék! De az ismerőseinknek, barátainknak, a családunknak látnia kell, hogy miért vagyunk ilyen boldogok! És ez a boldogság, a mi földi mennyországunk lehet egy kapu. 

Álljon itt néhány kép feledhetetlen kutyánkról, aki eszünkbe juttatta ezeket a fontos dolgokat: 

A sóskúti szikláknál

Otthon Váralján még kölyökként

"Jézus pedig lehajolt..."

"Felfigyeltél már arra, hogyan fejezi be Jézus az irgalmas samaritánusról szóló példázatát? "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!" (Luk. 10:37). Hatalmadban áll, hogy hatást gyakorolj a körülötted élők életére. A biztatásod meghatározhatja valakinek a napját, hetét vagy akár az egész életét, és új utat mutathat. Persze nehéz bátorítani az embereket, ha nem tudod, hogy mire van szükségük. Ezért tanulmányozd az embereket! Tanuld meg, hogy mi motiválja őket, tudd, hogy mi emeli fel őket!" mai ige

2011. április 15., péntek

segítőknek

Egy klisészerű igazság válik erős meggyőződéssé bennem: 

Nem a segítendő személy van a segítő szakemberért. A segítő szakembernek kell tudásához mérten a lehető legjobban segíteni! A segítő van a segített személyért.

2011. április 14., csütörtök

nem mozog a mozgólépcső

A mozgólépcsőn közlekedve gyakran eszembe jutott, hogy mi történne, ha megállna. Az utasok is megállíthatják vész esetén. Hirtelen lökésnek képzeltem egy megállást, ami az öregebbeket akár kibillentheti az egyensúlyából, esetleg el is eshetnek. Tegnap valaki megnyomta a "vész stop" gombot. Mindenki reflexszerűen megkapaszkodott, kis csodálkozás után elindult felfelé gyalog, lépcsőzve. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Páran fentről lenéztek, hogy kell-e segíteni valakinek, de nem kellett. Ilyen, ha megáll a mozgólépcső. 
Tegnap egy nagyon jó kis pékségre bukkantam. Maguk sütik a pékárut, és igen finom, méretes szendvicseket készítenek. Ma tojásos - tarjás szendvicset ebédeltem. Volt benne minden földi jó, torma, paradicsom, uborka, na meg tarja és tojás. A húsvéti készülődés első elemei...

2011. április 13., szerda

jégeső

Ma a buszon találkoztam egy nénivel, aki a dombon lakik. Gondoltam, hogy átváltok az ő sebességére, ne kelljen egyedül gyalogolnia. Aranyos volt, jót beszélgettünk. Őt félúton felvette a fia és hazarepítette. Én pedig ottmaradtam a szakadó esőben, ami aztán jégesőre váltott. Így álljon az ember szóba másokkal... Úgyhogy igyekeztem behozni a lemaradásom és mihamarabb hazaérni. Ez volt életem első jégesője, ami szabad ég alatt ért. Szerencsére nem voltak nagyok a jégdarabkák. Mindenesetre bőrig áztam míg hazaértem. 

2011. április 12., kedd

nyáj

Tegnap este elvittük Deréket az állatorvoshoz a szokásos oltás volt napirenden. Ahogy ballagtunk lefelé a faluba vezető ösvényen, egyszercsak szembejött velünk egy birkanyáj. No persze a pásztor és hűséges kutyája is ott voltak! Mi szépen félreálltunk, megnéztük ahogy elvonulnak, meghallgattuk, ahogy bégetnek és megszagoltuk amit maguk után hagytak. Összességében nagyon szép volt! Az pedig elég vicces volt, ahogy a nyáj átkelt a forgalmas úttesten. Jó kis pásztoruk van! 
Ma Zsolti megint futott (a nagy szél ellenére). Új útvonalat próbált ki, és új társa is akadt. Egy őzgida. Azt mesélte, hogy egy darabig egymás mellett futottak... Csodás egy helyen lakunk mi!

2011. április 11., hétfő

:( :)

Egy dolog van ami biztosan mélyen megbánt és felingerel. Ez pedig, ha a jóindulatomat és a segíteni akarásomat kétségbe vonják. Ma közvetett úton megtudtam, hogy ez történt egy esetben. Méltánytalan, nagyon. De amilyen drága Istenünk van nem hagy az önmarcangolásban és szomorkodásban. Nemsokkal az említett esemény után felhívott az egyik kis tanítványom anyukája, hogy lemondja a holnapi óránkat. Időpontot kért, hogy mikor tudnánk bepótolni, mert a lurkója mindennap azt kérdezi, hogy: Anna néni ma jön? Ez feledtette a bánatom! :) (Sokkal hatásosabb volt, mint az új ing, amit ma szereztem.) 

2011. április 10., vasárnap

vendégség, névnap

Ma van Zsolti névnapja! Reggel készítettem neki egy finom reggelit, kávét. El volt kényeztetve! Aztán elindultunk Mátéékhoz vendégségbe. Jó sokat utaztunk, busszal, vonattal, végül gyalog. Autóval 20 perc lett volna, így 2 óra lett belőle. Igaz, Érden fél órát kellett várakoznunk a vonat csatlakozásra. A vendégségben remek volt. Igazán jó dolog rég nem látott barátokkal találkozni és osztozni az örömeikben! Egy kis betekintést nyerhettünk a vasárnapi isntentiszteleti alkalmukba is, újra meggyőződhettem, hogy jó gyülekezetben vagyunk! Nem mintha az övék rossz lenne, egyáltalán, csak egész más érzés a miénkben lenni és nemcsak azért, mert az a miénk! ;) 

2011. április 9., szombat

ízelítő a kertünkből

A virágoskert szélfútta nárciszokkal

tavaszi naplemente

az egyetlen tulipánunk

továbbképzés

Életem első továbbképzésén veszek részt ebben a félévben. Nagyon tömény, nagyon hosszú és sok időt vesz igénybe. 
Olyan erős szél fúj. Biatorbágy felé barnás az ég a homoktól. 
Holnap vendégségbe megyünk. 
Elszakadt a kedvenc farmerom. 
Futni voltunk, és elfáradtam. Stop. 

2011. április 8., péntek

színes gyöngyszemek

Szövegértésvizsgálati kérdések - válaszok: 

A sáfrány Sri Lankán őshonos. Európába a rómaiak vezették be ezt a fűszert. 
Hogyan került Európába a sáfrány? 
Válasz: "A rómaiak vezették be a sárkányt Európába." 

Miért változik a barack ára az év során? 
Válasz: "Ha nem finom drága, ha finom olcsó."

Miért ritkák a tigrisekről szóló tudományos kutatások? Helyes válasz: Mert visszahúzódó, éjszakai állatok és magas fűvel  borított területeken élnek.
K. válasza: "Ez már nem így van. A Discovery Chanelen láttam, hogy olyan szemüveggel éjszaka is látnak!" 

Olyan édesek a gyerekek!!! :) 

2011. április 6., szerda

egérfogás

Korábbi bejegyzéseim egyikében önfeledten ujjongtam, hogy megszűntek az egérproblémáink. Az a helyzet, hogy két napja észrevettük, hogy újra beköltöztek a fürdőszoba elé ezek a kis rágcsálók. Látni nem láttunk egyet sem, de érezni éreztünk. Hétvégére akartuk hagyni az egérvadászatot idő hiányában, de a mi hős kutyánk gondolt egyet, és megmentette a helyzetet. Sitty - sutty, hipp - hopp levadászta az óvatlan egeret. Szegényke pillanatok alatt kilehelte a lelkét. Reméljük ő volt az egyetlen illetéktelen lakásbitorló. Büszkék vagyunk Derékre, hogy megfogta. Arra annyira nem, hogy meg is ölte...dehát az ösztönök és az éles fogak kombinációja veszélyes, mint kiderült.

Erről az egészről még egy dolog jutott eszembe. Egy kicsit mélyebben szántó. Pár pillanat volt, amíg ez a kicsi élőlény meghalt. Nekünk embereknek is ugyanennyi lenne, pedig mi milyen nagyok és okosak vagyunk. Milyen érdekes! "Lássátok testvérek, ennyi az élet..."
A nagypapám temetésén tavaly nyáron a mamám egyik testvére azt mondta, hogy papa bennünk él tovább. Akkor nem tudtam erre mit mondani, de ma már tudok. Papa gondolatai, meséi (Bőrkerágó és a száz palacsintás király), a bagolylesek és bányász történetek valóban bennünk élnek tovább. DE fontos tény, hogy papa még most is él, sőt, az életnek egy magasabb verzióját éli, mint mi. Tehát az ének úgy lenne pontos, hogy: Lássátok testvérek, ennyi a földi élet. És mi minden vár még ránk ezen kívül? Biztos vagyok benne, hogy csodás és izgalmas dolgok!

2011. április 5., kedd

Derék

napi remény


"Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára..."(Hab.2:1)
Ha szeretnénk Isten látása szerint élni életünket, folyamatosan hallanunk kell Isten felől. Hinnünk kell abban, hogy küldetésünk felé haladásunk egyik feltétele az, hogy naponta hallunk Isten felől. Ez nem csak egy kellemes bővítménye életünknek, ez szükséges ahhoz, hogy betöltsük küldetésünket.

Habakuk próféta azt mondja: "Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára..." Ez annak egy kifejezése, hogy "Egyedül leszek Istennel."

Nem számít, hogy hol vagy egyedül Istennel, csupán keresned kell egy helyet. Én történetesen kint szeretek lenni. Amikor a gyerekeim kicsik voltak, építettem egy kis "imakertet" a házunk mögötti domboldalon, ahova elvonulhattam, és Istenre összpontosíthattam.

Egy csendes helyet kell választanod. Egy helyet, ahová szokásszerűen elmehetsz, hogy találkozz Istennel. Tedd különlegessé és egyedivé.

A Biblia azt mondja Jézusról: "Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott." (Lk. 5:16). Ez Jézusnak szokása volt, és a te életedben is azzá kell válnia. Amit most tanítok neked, azt nem csak egyszer fogod megtenni.
Ez olyan dolog, amit ezentúl naponta kell végezned életed végéig.
Ha szeretnéd meglátni Isten tervét az életedre nézve, és szeretnéd hallani az Ő hangját, akkor naponta kell vele találkoznod.

Ez azt jelenti, hogy erre az időre megszabadulsz a telefontól, és annyi zavaró tényezőt távolítasz el, amennyit csak tudsz.
Jézus azt mondja: "Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked." (Mt.6:6)

Az igazság az, hogy nem te vársz Istenre, hanem Isten vár rád.
Isten találkozni szeretne veled. Azt szeretné, hogy te is úgy ismerd őt, mint ahogyan Ő is ismer Téged.Ha ezt nem érted meg, igen ritkán fogsz Istenhez fordulni vezetésért. Nincs olyan területe az életednek, ami ne érdekelné Istent. "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? ... a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre." (Mt.6:31-32)

(Daily Hope by Rick Warren, 2011. március 29.)

2011. április 4., hétfő

zuhé

Közeleg az első tavaszi zuhé! Olyan érdekes, hogy mekkora különbség van a tavaszi és téli felhők között! Egész mások, a mostaniak már tavasziak! Remélem, holnapra másnak mutatják meg magukat. 
Azt hiszem, hogy újabb pozitív dolgot fedeztem fel a buszos sétáinkkal kapcsolatban. Egyre több embert ismerünk meg itt, Sóskúton. Tegnap is összeismerkedtünk két fiatal sráccal, és amikor ma jöttem haza, egymás után három háznál is meg kellett állnom a szomszédokkal váltani pár szót. Ez az!!
A nap poénja pedig: Na melyik fánkon nyíltak ki az első virágok? A körte fán, amin már egy hete várjuk a virágokat? A cseresznye fán, amelyiknek igen duzzadtak a virág bimbói? Esetleg a pusztulástól megmentett, tavaly egyáltalán nem termő barack fán? Naná, hogy az utolsó a jó válasz! Gyönyörű, rózsaszín virága van. Ugyan nem sok, de mégis van és ezek az elsők ;) 
Ja, és még egy érdekesség. Ma troli balesetet szenvedtem. A mögöttünk jövő autós belement a troliba. Ha a vezető nem rohant volna hátra piros fejjel kiabálva, észre se vettem volna. Mikor kiszálltam, megnézem a troli hátulját. Nem vettem észre semmit...Nem értek a kocsikhoz.

2011. április 3., vasárnap

futás

Ma nagyon jó kis nyugodt napunk volt Zsoltival. Autó hiányában nem mentünk gyülibe, így délelőtt itthon kertészkedtünk. Aztán gyrost készítettem ebédre, közben meghallgattam Gyuri múlt heti prédikációját. Érdemes meghallgatni ezeket, nagyon jók! (www.ebk - erdliget.hu) Este pedig az egész család futkározott egy jó nagyot. Én hat percet futottam, kezdésnek ez pont elég! Azt hiszem, Derék bírta a legjobban. Neki mintha meg se kottyant volna a táv.. Ezután pedig elkezdtünk olvasni egy könyvet, aminek a címe: Egymásra hangolva. Korábban én már olvastam, de így együtt is biztosan nagyon izgalmas lesz! 

2011. április 2., szombat

Amíg a fiúk fociznak

Amíg a fiúk szombatonként fociznak, a lányok és Dani együtt töltik el az időt. Egy kis játék, egy finom vacsora virslivel, joghurttal, aztán megint virslivel. Egy kis fürdés, Bori és Dani együtt, alig férnek el a kádban, de megy a viháncolás! Egy kis hajszárítás, ki rajong érte, ki utálja, aztán pörgés, lassan jár a csiga - biga... És végül a fiúk hazajönnek, megérkezik az apai szigor és egy kis közös játék, lámpajáték. Aztán a gyerekek nyugovóra térnek, mesélnek egymásnak, míg a felnőttek is mesélnek egymásnak, legvégül Laci hazahoz minket egy kis padkakerülővel. Gyerekmentes itthon csend van és nyugalom, csak Derék táncol körülöttünk.
 Bori és Dani nagyon édesek, a huncutságaik miatt, szeretek velük lenni nagyon, és persze az anyukájukkal is. Jók ezek a focik! :) 

2011. április 1., péntek

süt a nap?

Ma elég sok kedves apróság történt velem, és még csak délután van. Reggel, a tömött 173E buszon utazva, egy kislány és az apukája ült velem szemben. A kicsi négyévesforma lehetett, az apuka hősiesen válaszolt a szűnni nem akaró kérdésfolyamára. A Dunánál a kislány gyönyörködve nézte a vizet, a hajókat és észrevett valamit, amiről az apukája elárulta neki, hogy az a bója. Majd izgatottan kérdezte: "A bója is a vízben lakik?" 

Amikor hazafelé jöttem, elég keményen eleredt az eső. Említették a rádióban, így fel voltam készülve, csak az volt a gond, hogy az én lovagias férjem véletlenül magával vitte az esernyőmet. Nem hibáztathatom, csak segíteni akart reggel, amikor a buszmegállóhoz siettünk. Cipeltem a kitömött táskám, bal kezemben egy fajátékot, jobb kezemben meg az esernyőt. Ő pedig lovagiasan átvállalta az esernyőt, ami aztán nála maradt... Így megint gyakorolhattam az imádkozást, és gyakorloltam is, mert nem akartam bőrig ázni. És láss csodát, a borult ég pont fölöttem derült ki. Egy kicsit még tenni - venni is tudtam a kertben, mielőtt újra elkezdett esni. :)

Ami még nagyon jólesett ma, hogy az én hisztis, makacs három éves Livikém átölelt. Olyan aranyos volt! Azért a tesója, Milán is alkotott ma: A Répamesét "tanultuk", formaegyeztető táblában voltak a szereplők. Egyet eldugtam, Milánnak ki kellett találnia, hogy ki hiányzik? Fordítva is eljátszottuk. Míg nekem csukva volt a szemem, a "beszédre betanított" kisfiú jó hangosan mondta, miközben csinálta: "Elveszem a cica." Azért egy kicsit gondolkoztam, mire megadtam a helyes választ. :)