szülinapi hétvége

Lassan lezárul Zsolti szülinapi hétvégéje. Én nagyon élveztem, és úgy láttam, hogy ő is! Kisebb - nagyobb meglepetéseket kapott, ágybavitt reggelit szombaton, ma villásreggeli volt, tegnap este nagyon finom vacsorát főztem neki, készítettem egy csokitortát annak ellenére, hogy nem vagyok túl ügyes tortakészítő. Hála Istennek, elég pofás és nagyon finom lett! A tegnapi kirándulás igen jól sikerült, Hűvösvölgyből sétáltunk fel az Árpád - pihenőig, mondanom sem kell, hogy gyönyörű volt az erdő! Ajándék volt, hogy egy órával többet aludhattunk ma, és az is, hogy Apuék meglátogattak minket, igazán szép délutánunk volt! Itt van pár kép az eseményekről:

A KILÁTÁS!

A szülinapos átnézi az útvonalat

Tortázás előtt

Lehet számolni a gyertyákat! :)

A délutáni szieszta ideje alatt csipkebogyót szedtünk

A család

olaszok...

Most hallottam a rádióban, hogy az olaszok ajándékokat adnak a gyerekeiknek halottak napja alkalmából. Azzal a címszóval, hogy az elhunyt rokon járt náluk éjszaka, és otthagyta az ajándékot... Ez egészen egyszerűen szörnyű!! Azt hiszem, hogy nem kéne játszani a halottakkal, még a jópofának mondható halloween szintjén sem. 

Sokkal jobb hír, hogy tegnap megkezdődött Zsolti szülinapi hétvégéje!!

Vár rá pár meglepetés, és pár kiderült meglepetés :)

kimaradt érdekességek

Van egy pár dolog, amit nem írtam le ide, pedig mostanában történt.

Hétfőn voltunk tüdő szűrésen, kampányszerűen rendezték meg a faluban, és mindenkit elhívtak rá. Mi elmentünk, de szerencsére Andival beszéltem a dologról korábban, így végülis az én tüdőm szűretlen maradt ólomköpeny hiányában. Szegény orvos nem értette, hogy miért visszakozom, egyre csak azt kérdezte, hogy: "Miért, terhes? Biztos, hogy nem?" Én meg azt nem értem, hogy annak ellenére, hogy nem vagyok kismama, miért nem lehet ugyanúgy vigyázni rám, mintha az lennék... Elvégre, ha Isten is úgy akarja, egyszer leszek kismama és a másik pontból nézve pedig, egyszer voltam magzat, akit a sugaraktól védtek. Akkor most miért nem bánnak velem ugyanolyan körültekintően, hisz ugyanaz vagyok annak ellenére, hogy épségben megszülettem, felnőttem... Kicsit bonyolult a gondolatmenet, nem biztos, hogy követhető... 

Tegnap találkoztam a 173E-n egy volt hadifogollyal. Egy idős bácsi volt, aki beengedett maga mellé, hogy a sok csomagommal elfoglaljam az ablak melletti helyet, aztán elkezdett beszélni. Hogy milyen párás a levegő, hogy hogy szereti a fügét, hogy nekik gyerekként anno mindent meg kellett enni, hogy hadifogoly volt, hogy gyalog járt iskolába...Aztán leszállt, én pedig gyönyörködtem tovább a szép, párás időben és a régi épületekben. Szeretek elgondolkozni azon, hogy kik lakhattak bennük régen, és hogyan éltek. Ebből kaptam egy kis ízelítőt. 

A múlt héten kihasználtam a lehetőséget, és az egyik nagyobb tanítványom kihívtam egy pingpong meccsre. Persze, ő nyert, de a körénk gyűlt gyerekek elismerően kérdezgették, hogy: "Ő a szurdód?" :)

„…csordultig van poharam.” (Zsoltárok 23:5)

Pál azt írja: „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk…” (Efezus 3:20). A mi Istenünk a bőség Istene! A Szentírásban a túlcsorduló pohár hatalmas jelkép. Amíg a poharadat csordultig töltik, szívesen látott vendég vagy, de ha üresen áll, a vendéglátó arra utal ezzel, hogy ideje indulnod. Ha igazán élvezné a társaságodat, mindig újratöltené a poharat, úgy hogy az túlcsorduljon a peremén és lefolyjon az asztalra. Ma túlcsordul a poharad? Ez azt jelenti, hogy szívesen látnak Isten asztalánál, a helyed biztosítva van, senki más nem foglalhatja el, és minden szükséged bőségesen megelégítésre talál. F. B. Meyer írta: „Bármilyen áldás is van poharadban, egészen biztos, hogy túl fog csordulni. Istennel a borjú mindig hízott borjú, a ruha mindig a legszebb díszruha, az öröm kimondhatatlan, a békesség mindig elhozza a megbékélést. Isten útját mindig a túláradó bőség jellemzi”. Ezért a legkevésbé sem kell aggódnunk szükségeink betöltése miatt. A poharunk túlcsordul. Vegyük például a kegyelmet: „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem” (Róma 5:20). Bővelkedni azt jelenti, hogy fölöslegünk is van. A pohár, amit Isten kínál, túlcsordul kegyelemmel. Attól félsz, hogy ki fog száradni? Hogy lejár a garanciád? Hogy a vétkeid túl nagyok? Semmi esetre sem! Mielőtt Pál keresztyénné lett, mindenhol üldözte a keresztyéneket, bebörtönözte és kivégezte őket. Mégis azt írja: „De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme…” (1Timóteus 1:14). Bármire is van ma szükséged, Istennek bőséges készletei vannak belőle. Kérd hát, és higgy benne, hogy Ő megadja!

jó dolgok

Ma sok-sok jó dolog történt velem annak ellenére, hogy az idő borongós és ilyenkor a kedvem is borongós szokott lenni. 

- Reggel elég keveset kellett állnunk a dugóban. :) 

- A Batthyány téren találkoztam egy bohóccal, aki lufivirágokat hajtogatott. Gondoltam, hogy veszek a mai gyerkőcöknek egyet - egyet. Mikor megtudta, hogy hallássérült gyerekekkel foglalkozom, ingyen adott nekem három lufikutyát. Amíg hajtogatta a kutyákat beszédbe elegyedtünk és kiderült, hogy az ő anyukája is hallássérült. :) 

- Ma meghívtak egy adag kelkáposzta főzelékre az iskolában. Én nagyon szeretem a kelkáposzta főzeléket! :) 

- A nap végén pedig kaptam Zsoltitól egy szép kis mécsestartót. :)

23. zsoltár

Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizek­hez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt; el­árasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig (mindörökké).

Van egy új kis tanítványom, akihez autóval járok ki. Ma reggel is így tettem, ahogy mentem a kocsival, útközben elgondolkoztam, hogy miért is csak 70-nel megyek, amikor itt még lehetne gyorsabban haladni. Aztán arra gondoltam, hogy mégiscsak jó lesz nekem ez a tempó. Aztán a szemközti sávban egyszer csak ott termett egy autó, amit ha gyorsabban megyek, és nem fékezek, igen közelről is megnézhettem volna. Lehet, hogy más ezt nem értékelte volna veszélyes helyzetnek, de én még nem kerültem ilyen helyzetbe, és utólag hálát adtam Istennek, hogy segített a helyes sebesség megválasztásában.

cukrászda

Ma igazán nyugodt napunk volt. Reggel itthon maradtunk pihenni, időközben ugyanis én is elkezdtem köhögni, bár, hála Istennek nem ismerkedtem meg olyan mélységben Zsolti betegségével, mint ő maga, és már én is sokkal jobban vagyok. Úgyhogy életemben először elkészítettem a kedvenc ételemet, a töltött paprikát, egész jó lett, de azért Anyuéval nem vetekszik. Késő délután pedig olyat csináltunk, amit rövid házasságunk ideje alatt még soha, elmentünk a helyi cukrászdába, és nem fagyit ettünk, hanem finom süteményeket. Zsolti egy hatalmas mignont, én pedig egy szelet csokitortát választottam. Nagyon jól éreztem magam, bár a tortám egy kicsit száraz volt. Nagyon hangulatos az a kis cukrászda, és jólesett otthonról kimozdulva, egy meghitt helyen beszélgetni. A cukrászok pedig nagy valószínűséggel gazdagodtak egy tortamegrendeléssel.

idilli szombat

Olyan jólesik a hosszú, jó munkával teli napok után szombaton sokáig aludni, nyugodtan reggelizni, és kertészkedni. Ma rengeteg diót gyűjtöttem össze, és az igen nehéz ágvágónkkal megpróbáltam az orgona sövényt csinosabbá tenni. Ez hol sikerült, hol nem, de izomlázam, az biztos lesz. :) Persze, a kutyáink is nagyon élvezték a kinti ügyködést, amikor készen lettem egy - egy lombkupaccal, ők annak rendje és módja szerint, azonnal rávetették magukat!

báli meghívó - Ép Hallásért Alapítvány

Nagy szeretettel hívunk Benneteket hagyományteremtő céllal szervezett jótékonysági alapítványi bálunkra!
Hallássérült gyermekek megsegítésére ill. cochleáris implantációval kapcsolatos kiadásokra szeretnénk felhasználni a bevételeket.

A meghívóra már nem fért rá, de még fontos információ:
Aki esetleg szívesen támogatna minket, de nem tud eljönni, annak lehetősége van Támogató jegy vásárlására 1000 Ft-os áron. Természetesen ebből korlátlan számút lehet vásárolni... :-)))
Jegyigényléssel bátran keressetek engem! (Kérésre szívesen megosztom az elérhetőségem.)

MEGHÍVÓ

Szeretettel várjuk Erzsébet Napi Jótékonysági Bálunkra, amelyet

„Az Ép Hallásért” Alapítvány rendez

2011. november 19-én 19 órától.

A bálon befolyt összeget

a hallássérült gyermekekre és cochleáris implantációval kapcsolatos kiadásokra fordítjuk.

A bál helyszíne: 1142 Budapest, Rákospatak u. 101.

Jegyek kaphatóak 5000,-; 4000,- és 3000,- Ft-os áron.

„Vacsora, műsor és tánc – mulatság a jó célért!”

ablakmosás hajón

Mindig érdekelt, hogyan mossák le a hajókon azokat az ablakokat, amiket nem lehet a fedélzetről elérni. Hát, tegnap láttam, ahogy az Erzsébet-híd közelében várakozó hajó alsó, víz feletti ablakait mosták. Két fickó egy kis csónakkal evezett a hajó körül, és a csónakból mosták az ablakokat.

tökéletes

Kb. egy órája voltam a Volánnál bérletügyben intézkedni. Írnom kellett egy kérvényt, hogy megtegyék, amit szeretnék. A nő, aki foglalkozott velem, nagyon rendes volt, még át is olvasta a kérvényt, amit írtam. Csak ennyit mondott, ez tökéletes! :) Kicsit meglepődtem, hogy így örül, tényleg nagyon kedves volt! Aztán rájöttem, hogy biztos találkozott már olyanokkal, akik nem tökéletes szövegű kérvényt fogalmaztak. Hát, legalább ennyit kaptam a magyar oktatástól... Ezt csak azért írom így, mert tegnap volt az első angolom az egyetemen. Meglepően pozitív tapasztalat volt abból a szempontból, hogy megértettem miről van szó, és nagyjából el is tudtam mondani amit akartam, bár alkalmaztam azt a technikát, hogy nem muszáj őszintén válaszolni a feltett kérdésre, azt kell elmondani, amit meg tudok fogalmazni... Na, a lényeg, hogy a tanárunk valódi amerikai, aki kb. egy órán keresztül beszélt az amerikai felsőoktatási rendszerről, és arról, hogy az milyen remek, a magyar pedig milyen nagy hiányosságokkal küzd. Részben igazat adtam neki, de részben meg is bántotta a haza büszkeségemet. Tegnapelőtt nézte át a nemzetközi listát az egyetemekről, magyarországi egyetem nincs a legjobb 100 között egy listában sem. Még ez ELTE sincs ott. Abban is igaza volt, hogy meglepő és érthetetlen levelező képzésnek hívni azt, amiben mi tanulunk. A levelező képzésnek az lenne a lényege, hogy nem kell megjelenni az egyetemen, levélben mindent el lehet intézni. Hát, ez nálunk nem így van... És az esti képzés is délután zajlik...:)

Más: 

A GenX-en kaptunk egy könyvet, Meghökkentő kegyelem a címe. Most ezt olvasom a buszozás alatt, így kicsit enyhült a bosszússágom az állandó dugók miatt. Ez a könyv lebilincselő, nagyon érdekes! Mindenkinek ajánlom, mert gondolkodásra késztet és felszínre hoz dolgokat, amikre esetleg nem is gondolnánk.

történet

Míg a halál el nem választ

Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, "Szeretnék valamit elmondani". Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.

Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan.

Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért?

Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt. Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam!

Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át.

Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosam az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.

Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.

Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább.

Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal.

Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába.

Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.

Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan.

Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig.

A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak. Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele.

A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből.

Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek.

Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni.

Hirtelen megértettem ... óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét.

A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiunknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján.

De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.

Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni.

Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket.

Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.

Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.

Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan.

A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok.

Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!

Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták.

őszi aratás

Egyszer, az egyik unokatestvérem mondta, hogy műveljük a földet, mert a legkisebb gondoskodást is sokszorosan meghálálja. Ez jutott eszembe most, amikor paradicsomoktól gazdagon megpakolva jöttem be a levegőzésből. Már sokszor említettem, hogy a kutyáink gyakorlatilag letaposnak minden növényt, ezért nem igazán tudtunk idén szép kertet kialakítani. Ennek ellenére a paradicsomok valahogy megmaradtak, és most, október közepén is szüretelünk belőlük!! Valóban "szeret" minket a földünk :)

Az előbb értem haza a kutyasétáltatásból. Zsolti még mindig nincs igazán jól, így egyedül mentem. Először Deréket vittem el, aztán Hubát. Ilyen még nem volt, mármint, hogy a két kutya külön sétált volna. Amikor kisebbek voltak még bevállaltam, hogy egyszerre viszem el őket, de mára ez lehetetlenné vált súlyuk és erejük miatt. Így maradt a külön - külön séta. Nagyon édesek voltak, amikor ráébredtek arra, hogy csak az egyik megy, Derék még ki is szökött utánunk. Én is nagyon élveztem, gyönyörű a táj! Tök jól néz ki, ahogy száll fel a füst a domboldalon, na nem azért, mert ég az erdő, hanem azért, mert begyújtottak az emberek a kazánjaikba. Ezt csak azért emelem ki, mert nemrég, sajnos leégett itt az erdő egy nagyobb része... 

 

hétzáró

Jó kis hét volt ez a mostani, de azért örülök a hétvégének! :)

Hétfőn levezettem életem első korais csoportfoglalkozását, mint a csoport vezetője. Ez igen jó élmény volt, édesek voltak a gyerekek és az anyukáik is! A kedd hamar, fárasztóan, de eredményesen elszaladt Békásmegyeren. Erre a napra beiktattam magamnak egy fél órás ebédszünetet két gyerek közé, de ez valahogy mindig elveszik, és mire megtalálnám, már fél négyet üt az óra.. Szerdán hamar hazaértem, mert mindenki beteg lett. Így tudtam főzni szegény, betegeskedő férjemnek, aki szépen lassan jobban is lett. A csütörtök a felejthetetlen team megbeszélésé, ill. aznap próbáltam ki, hogy milyen elsőéves egyetemistaként harmadévesek órájára beülni. Emiatt gazdagodtam még egy decemberi vizsgával, bízom benne, hogy több már nem lesz. 

A mai nap pedig úszkálás volt az örömökben. Egyrészt csodás volt az idő, míg kint voltam. Másrészt részt vettem az egyik tanítványom osztályának a bemutatójában. Ezen a héten egészség - betegség témában tartottak projekt hetet, és ma délelőtt számoltak be a szülők, meghívottak előtt a frissen megszerzett tudásukról. Nagyon édesek, és igazán ügyesek voltak!

A nap poénja pedig a békási szabadtéri fitness parkban, kondigépen edző ősz, kb. 80 éves nénike. Nagyon jó volt ránézni, ahogy a fiatalok között sportolt! :)

történelmi nap

Történelmi nap ez a mai! Gyógypedagógusságom során először hívott fel az egyik kis tanítványom édesanyja azzal a jó hírrel, hogy a kislány túlesett a CI műtéten és jól vannak. Ez a kis egyéves új esélyekkel indul, mert ma beültették a buksijába, fülébe a cochlearis implantátum belső egységét. Minden rendben ment a műtét alatt, egy és negyedóra alatt lezajlott az egész. Az ébredezés kicsit nehezen ment, de mostmár mindenki jól van! Én pedig, mindenki mással együtt izgatottan várom az első implant beállítást, meg az azt követőket is!

Mindez nem lenne lehetséges, ha kedves barátaim, és még oly sokan nem támogattátok volna aláírásotokkal az implant beszerzési, támogatási harcot. Köszönjük és reméljük, hogy minél többen hozzájutnak ehhez a segédeszközhöz azok közül, akiknek szükségük van rá.

haza(t)érés

Olyan boldog vagyok, hogy ma időben, normális időben értem haza. Mikor írom ezt a bejegyzést már játszottam a kutyákkal, söprögettem a kertben, leszedtem a beérett paradicsomokat (és észrevettem, hogy még virágzik), kiteregettem két ruhát, jutalomfalatot osztottam, leengedtem a vizet. Most pedig itt ülök a meleg szobában, meleg teát kortyolgatva és várom az uramat. Ez egy boldog nap, amit a Zsolti készítette lasagne-val fogunk megkoronázni este! 

Itt van az ősz, itt van újra...

Szeretem ezt az időszakot. Amikor már hideg van, de még nem metsző hideg, és annak ellenére, hogy hideg van, süt a Nap. Szeretem, amikor már sárgulnak a levelek. Amikor versenyezni kell Derékkel, hogy kié lesz a fáról lehullott dió. Amikor leszedhetjük a fáinkról a kész és nagyon finom almákat. Szeretem, hogy a virágaink még most is próbálkoznak virágozni a kutyáink ellenére. Szeretem csodálni a felettünk elszálló vadlúd csapatokat és szeretem, amikor Zsolti először gyújt be a kazánba. Ekkor olyan különleges illatok érezhetőek a kertben.

GEN - X = next generation

A mai napot az imaházban kezdtük. Együtt reggeliztünk a többiekkel, sajátos módon kellett megteríteni az asztalt magunknak. Mindenki kapott egy "fogyatékosságot", én átmenetileg látássérült lettem egy kendő miatt. Gondoltam, hogy sebaj, alkalmazzuk a tanult ismereteket, Zsolti úgy is segít elvégezni a terítés rám háruló feladatát. Hát, segített :) Ilyen instrukciókat adott: "Tedd azt oda!" "Tartsd a kezed!" - tartottam az egyiket, ő belenyomott egy adag tányért, én meg majdnem ledobtam őket, nem tudtam, mennyi lesz. A dolog betetőzése az volt amikor magamra hagyott azzal a szóval, hogy várj itt. Végül szegény elnémított Janka sajnált meg és nem hagyott a sötétben tapogatózni...Ez egyrészt vicces volt, de rá is döbbentett, hogy mennyire nem tudjuk, hogy mire lenne szüksége egy adott fogyatékossággal élő személynek. 

Na, de nem csak beszélgettünk és játszottunk ma délelőtt. A Filippi 3: 3-9 szakasszal foglalkoztunk. Ez az ige alapján láttuk meg újra azt, hogy Istennek nem tudunk megfelelni, és nem is várja, hogy erőből, görcsösen arra törekedjünk, hogy megfeleljünk neki, az elvárásainak. Gyuri nagyon szemléletesen bemutatta, hogy milyen helyzetben vagyunk emberekként a földön. Egyszerűen nem tudunk bűntelenekként élni, ezért óhatatlanul magunkra vonjuk Isten haragját (Zofóniás 3). Miközben ott van Jézus, akit Isten nagyon - nagyon szeret, és gyönyörködik benne. Jézus volt az, aki beállt Isten haragja és az ember közé, sőt, nem csak magára vállalta Isten haragját és büntetését, hanem áthelyezte az embert, az ő pozíciójába. Abba a helyzetbe, amikor Isten fiúként, szeretett fiúként tekint ránk. Isten hatalma az, hogy Jézus mindennek ellenére feltámadt a halálból. A lényeg, hogy ma délelőtt újra átélhettem, hogy Isten gyermekeként szeret! Ez az, ami felszabadít.

Egyébként pedig olyan jó átélni, hogy a vágyaink teljesülnek. Nemrég fogalmaztam meg magamban, hogy milyen jó volt egy évvel ezelőtt ott lenni a Fülöp Kurzuson, és itt lenne az ideje újra egy ilyen "lelki gyakorlat" - szerűn részt venni. A GenX ilyesmi lesz :)

késlekedő hétvégi beszámoló

Azért időzítettük az előző hétvégénket úgy, hogy hazalátogatunk Váraljára, mert nem csak Dani ünnepli a szülinapját a napokban, ma. Hanem Andi is nemrég lett egy évvel öregebb, és bölcsebb is talán ... :) Így dupla ünneplést csaptunk. Már pénteken megérkeztünk, Hubának ez volt az első hosszabb útja. Kiéheztettük, ezért nem volt semmi baj, szépen lenyugodtak a kutyák, úgyhogy a kezdeti káosz után békében és nyugalomban érkeztünk meg. A hétvége fő attrakciója az volt, hogy ellátogattunk a Bikali Élménybirtokra. Hú, ez nagyon jó volt!! Én amúgyis szeretem, ha kirándulunk, de ha ilyen remek helyre megyünk, akkor aztán madarat lehet velem fogatni! Ott volt az egész család, és majdnem ténylegesen fogtunk is madarat. Ugyanis részt vettünk a birtok madaras előadásán, ahol egy solymász mutatta be a szebbnél - szebb madarait. Volt köztük héja, bagoly, sólyom. Ott repkedtek a fejünk fölött, de tényleg a fejünk fölött, volt, hogy a magasabbaknak le kellett húzniuk a fejüket, nehogy útban legyen a közönség felett átrepülő madárnak. Ez maradandó és igen érdekes élmény volt. Sosem láttam még ilyen közelről szabadon, ragadozó madarakat! A birtokon töltött időnknek ezenkívül még két csúcspontja volt. Az egyik, amikor életemben először ültem lovon. Bonbonnak hívták, igen szelíd, békés és magas állat volt. Tettem két kört vele az udvaron, persze nem vagyok született tehetség, így egy kedves fickó vezetett körbe minket. Aki, a délutáni záró játékokon, lovagot alakított a lovagi tornában. És ezzel el is érkeztünk a harmadik nagy élményhez az élménybirtokon. Végignézhettünk egy lovagi tornát, ahol az a lovag győzött, akinek én drukkoltam. Nagyon izgalmas és látványos volt! Olyan hamar, pillanatok alatt fel tudták gyorsítani a lovaikat a lovasok, nem is gondoltam volna! Szóval az a nap igazán jó nap volt, nagyon élvezte mindenki, a szülinaposok is! Este tortáztunk, ajándékoztunk, örültünk, elfáradtunk. 

Még a vasárnapot is Váralján töltöttük. Meglepően jó volt az imaházban, megint ott ért minket az úrvacsora. Az ünnepi ebéd természetesen nagyon finom volt, Anyu igazán jól tud főzni! Van már mögötte némi tapasztalat. A délutánt birsalma sajt készítésével töltöttük, ez még úgy is elég nagy munka volt, hogy 6an voltunk rá, és mindenki bele is tett egy keveset az alkotásba. Összességében tehát elmondhatom, hogy újra egy fárasztó, de annál élvezetesebb hétvégét tudhatunk magunk mögött! Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy itthon is rendben találtunk mindent, hála Istennek. 

Ízelítőül pár kép: 

Álomház

Barátnők

lovagolok

Csilla lovagol

gólyalábazás

Ez a falu

Esztergálás

köszöntés

Isten éltessen Dani! Boldog születésnapot, teljen igazán jól, élményekkel gazdagon a következő éved! 

"Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged!"

hurrá!

Hurrá, ma két órával előbb hazaértünk, mint tegnap! Már fél hétkor itthon voltunk!!! :) Úgyhogy ki kell használni ezt az esti időt. Nemsokára vacsorázunk, aztán jöhet még pár előkészület a holnapi óráimra.

Az utóbbi hetek gyakorlata azt íratja velem, hogy valószínűleg megszűnik a kalandjaim mindennapos megosztása. Egyszerűen nem jut időm arra, hogy kicsit leüljek és blogot írjak. Na, ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy bezár a bazár... mert nem. Csak annyit, akarok mondani, hogy előfordulhat, hogy ritkábban fogok írogatni. Nem mindennap, hanem kétnaponta, vagy háromnaponta. 

Egyébként ma is mozgalmas napom volt.

Örültem a kis örömöknek. Pl.: annak, hogy az egyik iskolában végre sikerült normális termet szereznem a szurdopedagógiai foglalkozásaim megtartásához. Meg örültem a finom virslis, sajtos szendvicsnek, az egyik gyerkőccel közösen elkészített pudingnak. Azért apró bosszúságok is voltak. Pl.: kezd idegesíteni, hogy fél órákat ülök reggelenként a dugóban. A busz nem olyan rugalmas és kicsi, hogy lemegy az útról a mezőre, hogy megelőzze a sort.. Ezért ott ülök, és olvasni próbálok, de azért mindig felbosszant egy kicsit, hogy ekkora késések vannak. Ez az egyetlen (?, most nem jut eszembe több) dolog, amiért nem szeretem Budapestet.

újra itthon

Épségben hazaértünk otthonról. Az egész hétvégét Váralján töltöttük, az egész család, kutyástul - mindenestül. Nagyon - nagyon élvezetes és mozgalmas volt! Most nem szeretném leírni, hogy mennyi mindent csináltunk, de a napokban kerítek rá időt, hogy írjak egy az eseményhez méltó beszámolót.

Az előttem álló hét is mozgalmasnak ígérkezik, bár talán annyira nem lesz mozgalmas, mint az előző volt. A mindennapos tanításokon kívül holnap lesz a munkahelyemen egy érdekes program. Meghívtuk a tanító néniket, hogy egy tapasztalt tanító néni meséljen nekik az integrációról, a gyakorlatról. Kíváncsi vagyok milyen jó lesz! :) Lesz még a héten házi csoport, gyerekmissziós megbeszélés, GENX, fórum és be kéne szorítani ebbe a sok mindenbe a tanulást is, ja és persze a feleségséget és a háziasszonyságot is, nem ilyen sorrendben! Úgyhogy hajrá nekem, és mindazoknak, akik úgy érzik, hogy kevés idejük van!