"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2015. február 15., vasárnap

házasság hete

Pénteken újra különleges napunk volt, hiszen aznap este készültünk a házasság ünnepére, az első hosszabb, kettesben töltendő randinkra, Nelli érkezése óta. Nagyon felkészültünk, Anyukám ellátogatott hozzánk, hogy vigyázzon a kis unokára, míg mi, szülők ünneplünk. Kicsit izgultunk, mert először hagytuk másra este, ami ugye a lefektetés, alvás miatt különleges napszak, de hála Istennek, semmi gond nem volt, élvezték egymás társaságát. Ahogy mi is, Zsoltival! 
Remek ünneplésben volt részünk a közösségünkben. Zsuzsiék csodálatosan feldíszítették a házat, mintha egy étterembe csöppentünk volna. A kabátjainkat a kedves köszöntés után rögtön ruhatárba vitték, mielőtt beléptünk volna a terembe, welcome drink-kel fogadtak. Idén nem kellett hosszasan keresgélnünk az ültetőcédulák között, mert Adriék már megtalálták a helyünket. Igazán különleges volt, hogy megoszthattuk velük ezt a szép estét! Idén a mi párosunk készült a feszültségoldó, élvezetes játékokkal, úgy láttuk, hogy célt értünk sok volt a nevetés, kedves beszélgetés a párok között, és még mi is élveztük a dolgot, hát igen, "ezek mi vagyunk". Bolyki Sári zenélt nekünk egyik barátjával, ők még tovább oldották a hangulatot, még jobban otthon érezhettük magunkat az ismerős dallamok hatására. Ezután már csak hab volt a tortán a finom a vacsora! Útravalóval is gazdagodtunk egy színész házaspár avatott be minket viccesen a hétköznapjaikba és Gyuri is beszélt kicsit a megtartó hűségről, lehetőséget adva a pároknak, hogy kifejezzék egymás iránti szeretetüket. Szeretem ezeket a meghitt, kedves részeket és igazán sokat jelentett nekem, hogy az este végén Gyuri imádkozott áldásért a jelenlévő párokra. Ezután pedig beszélgettünk még egy jót, és elfáradva, újult örömmel indultunk haza. 

Sok nem hívő házaspárt látok magam körül, akik küszködnek a hűséggel, válással, egymással. Persze hívők között is van jócskán ilyen, de valahogy azt látom, hogy Isten nélkül ebben a szövetségben megmaradni és élvezni, fejlődni szinte lehetetlen. Ahogy pénteken elhangzott, a jó házasság olyan, mint a kávé, amihez nem adnak kanalat. A cukor az alján marad, és ahogy isszuk, úgy válik egyre élvezetesebbé, finomabbá, édesebbé. Hála Istennek, Zsoltival mi egy ilyen finom kávét kortyolgatunk már hét és fél éve és bízunk benne, hogy még jó sokáig! 

2015. február 9., hétfő

farsang a Liget Házban

Szombaton készülődtünk az első bibliai jelmezversenyre, melyet a közösségünk szervezett. Sorra érkeztek a héten a lemondások, hogy ők sem, meg ők sem tudnak jönni különböző betegségek miatt, így gondoltam, hogy kevesen leszünk...De ennyire?!
Eddig úgy gondoltam, hogy egy játszóház akkor lehet jó, ha sok gyerek vesz rajta részt. Eddig ez is volt a tapasztalat 30 - 50 gyerek szokott jönni a rendezvényeinkre, és tényleg nagyon jól sikerülnek, Istennek hála. Így, amikor szombaton eljött a 4 óra, a kezdés ideje és alig voltunk páran, megfordult a fejemben, hogy hogyan is lesz ebből buli... Aztán eljött a 4 óra, a kezdés ideje és kezdődött a program és a gyerekek, na meg a felnőttek, akik ott voltak, igazán élvezték a vicces videókat, játékokat ... és telt az idő és azt vettem észre, hogy talán ilyen jó játszóház még nem is volt! Fergeteges hangulat kerekedett, mindenkinek jutott elég hely a szaladgálásra, a táncra és mindenkire jutott elég idő és figyelem! És én csak álltam és gyönyörködtem a nevető gyerekekben és felnőttekben, az önfeledt táncban és játékban, abban, hogy Isten vicces, szórakoztató arcát mutatta meg nekünk és az Ő kegyelméből igazán klassz kis közösségi, közösségerősítő élményben volt részünk, amit emlegethetünk! Mert nem kell sok gyerek a jó játszóházhoz, így is, úgy is lehet remek játszóházban részt venni, és ezért én nagyon - nagyon hálás vagyok. Igazából nem is tudom leírni, hogy milyen nagy élmény volt ez nekem!
Fantasztikus dolognak tartom, hogy a gyerkőceink megtapasztalhatják azt, hogy az imaházban nem "csak" viselkedni "kell", és csak komoly dolgok történnek ott. Hálás vagyok, hogy abba nőhetnek bele, hogy megérzik, hogy milyen jó a közösségbe tartozni és megtapasztalják, hogy Isten gyönyörködik bennünk jókedvünkben és ez a gyönyörködés kölcsönös!