"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2015. december 31., csütörtök

jeles szülinapok 2015

Ez volt az első év, hogy már négy szülinapot is ülhettünk kis családunk körében. Nelliével kezdtük júliusban, 13 napra rá következett Matyi születésének napja, aztán októberben Zsoltié és most az enyém zárta a sort. Szeretünk ünnepelni, álljon itt pár kép emlékül, hiszen oly boldogok ezek a napok: 
Nelli két éves lett

Zsolti is egy évvel bölcsebb

Matyi, hazaérkezésének napján

és én :)
Emlékezetes szülinap volt mind! Nelli első szülinapi bulija a kertben, a barátokkal és a nepemmel (mosógép). Matyi születése ugyebár örök emlék marad és mindig Isten ajándékozó jókedvét juttatja eszembe, mert "miért ne adna nekünk vele együtt mindent" ?! Először töltöttük külön Zsolti szülinapját az építkezés miatt, de először sikerült jól az általam sütött torta is :) És az én szülinapom... nagyon különlegesnek éreztem! Zsolti feldíszítette a szobát, karamelles kávét főzött, elbuszozott a tortámért (és egy óra alatt haza is ért), tökéletes nap volt! Tényleg tökéletes! 

Sok - sok ilyen boldog szülinapot még nekünk! 

Ja, és ki ne maradjon Jézus szülinapja, hiszen az enyém után 24-én az övét is megünnepeltük! Így is készültünk a szent estére. Mikor leültünk a vacsoraasztalhoz a kutyák nagy ugatásba kezdtek, így Zsolti kiment megnézni, hogy mi az oka. Nellivel mi bent csak annyit hallottunk, hogy valakinek Boldog Karácsonyt kívánt. Erre rám néz a lányka: 
- Megérkezett Jézus? - hiszen mégis csak Ő az ünnepelt. :) :)

2015. december 26., szombat

karácsony négyesben

Első karácsonyunkat töltjük négyesben.


Azt hiszem az elmúlt hónapok során felvettem azt az attitüdöt, hogy amit csak lehet intézzünk el a leghamarabb, a legrövidebb idő alatt, hiszen sosem tudhatjuk mikor igényel minket a ded, vagy a dedek. Így kicsit kiakasztott, mikor 24-én reggel Zsolti eltűnt valahol a házban (mert azért egy félkész házban már ilyet is lehet;)) és sokáig elő sem került...így a husi sem került a sütőbe... a karácsonyfa házon belülre...csak az én fejem lett egyre nagyobb, és akkor durrant, mikor kiderült, hogy az én kedves uram a gyaluja pengéjét keresi...24-én délelőtt...csak úgy... Na, aztán persze megtalálta és az is kiderült, hogy nem én tettem el! Éljen - éljen, kezdhetjük a napot .. ekkor úgy 11 felé járt az idő... Na, mindenesetre megegyeztünk, hogy maradékot ebédelünk, és valószínűleg szendvicset vacsorázunk, mert arra biztos lesz idő. Mikor ezt kimondtuk, én is felszabadultam és (újra)kezdődhetett a nap. Aztán valahogy bekerült a husi a sütőbe, aludtak a gyerekek, ébredés után felállítottuk a fát, fel is díszítettük, elkészült a köret is és jó későn ugyan, de asztalhoz ültünk és békességben, boldogságban vacsoráztunk, énekeltünk, ajándékoztunk. Az én drága férjem olyan jól eltalálta, hogy minek örülnék, hogy még pityeregtem is boldogságomban, Nelli is nagyon örült a babájának, Zsolti pedig a kitüntetésének, miszerint igazán odaadó családfővé sarjadt ebben az évben! 

Elmondhatom, hogy az utóbbi évek legszebb szent estéjét tölthettük el együtt, pedig volt nehezítő körülmény bőven. Például, hogy 22-én karácsonyfa vásárlás után bedöglött a lada. Úgy kellett elvontatni a szerelőhöz, azóta is ott csücsül. Ebben az a fantasztikus, hogy 22-re már meglátogattuk a rokonokat, bevásároltunk és a karácsonyfa is ott csücsült az autóban, mire az megadta magát. A másik csoda, hogy egyik barátunk készségesen ott termett és elvontatta a kocsit a szerelőhöz, Zsoltit és Nellit pedig hazahozta. Egy másik barátunk pedig már másnap kölcsönadta nekünk saját autóját, hogy azért ne maradjunk járgány nélkül. Így még imaházba is eljutottunk! Hála Istennek a családunkért, barátainkért! Aztán ugye ott volt még a gyalu-ügy, délután leesett az ablakból az egyik porcelán edénykém, persze ripityára tört, a nagyobb baj, hogy magával sodorta a forralt boros fazekat, ami a világos huzatú hintaszéken landolt. Se porcelán edény, se forralt bor, csak folt a huzaton, amit gyorsan be is tettem a mosásba. Ezen a ponton reméltem, hogy más már nem jön közbe, és hála Istennek nem is jött! Innentől indult a békés esténk. 

Fantasztikus, hogy Jézus tudatosan vállalta azt, hogy kisbaba lesz, öntudatlan, a szülei gondoskodására szoruló csecsemő.. Nem biztos, hogy én mertem volna vállalni a kockázatot...Fantasztikus, hogy egészségesen megszületett egy hosszú utazás után, mikor az édesanyja szamárháton utazva vajúdott és egy koszos, kicsit sem higiénikus istállóban megszülte, ahol még állatok is voltak. Hálát adok azért, hogy én egy jól felszerelt, kényelmes, tiszta kórházban szülhettem nagy tudású orvos - szülésznő mellett! Szóval, hihetetlen ez a karácsonyi történet, ha kicsit mélyebben belegondolunk. 

"Dicsőség mennyben az Istennek, és békesség földön az embereknek!"