év végi ünnepek

Ahogy közeledik a karácsony, úgy közeledik a születésnapom is. Így könnyű ünnepelni a szülinapot is, karácsonyt is. Mindkettő "közelről" érint, főleg így, hogy van egy csecsemő is a háznál. Olyan sok mindent kaptam ezen az ünnepen, hogy nehéz megfogalmazni, lehet hogy több ünnepi poszt is születik még, hiszen úgy is nagyon szeretünk ünnepelni! 

Advent harmadik vasárnapján Mike József karácsonyi koncertjén voltunk. Három aprósággal, elég kis helyen, túlzott melegben nehéz volt odafigyelni, de azért jól estek az ismerős dallamok, megvidámították a szívem. Különleges élmény volt a gyerekkórus éneke. Az utolsó percben nagy hévvel Matyi is megindult, hogy kiáll a többiek közé. De hát még nincs is benne a korban! (3 éves kortól lehet bibliakörbe járni nálunk) Nem is tudja mit fognak énekelni (na jó, tudja, mert egy hete minden nap ezeket a dalokat énekeljük)! Hogy jutott eszébe? Na mindegy, mentem gyorsan utána, aztán a legutolsó pillanatban meggondolta magát és lehuppantunk egy üres székre. Nelli lányunk az utolsó utáni pillanatban gondolta meg magát.. ő még kiállt, nagy boldogan fel is nézett, ekkor észrevette, hogy mindenki őket nézi.. utána nem nézett fel többet a kis drága. Bátor volt, hogy kiment ezért büszke vagyok rá nagyon, meg is mondtam neki! Szent este pedig bepótoltuk az éneklést, többek örömére! ;) Amiért pedig megemlítem ezt a koncertet, az az, hogy itt kaptam igazán adventi, ünnepre hangoló üzenetet ebben a rövid várakozási időszakban. Mégpedig, hogy milyen is lehetett valójában Betlehem, az istálló, a jászol? Ezt a képet mi tettük idillivé az évszázadok alatt. Ha igazán belegondolunk, egyáltalán nem volt idilli a helyzet...Állatszag, trágya, széna, egerek...büdös, koszos betoppanó pásztorok..hát, nem ilyen helyen szeretnék szülni..és megszületni sem...milyen megalázó, ha az még nem lenne elég, hogy magatehetetlen lett az Isten Fia. Őszintén? Nem szívesen kezdeném elölről az életet, nem szívesen lennék újra csecsemő, akinek mindent meg kell tanulnia.. nem szívesen lennék ilyen szinten, mindenben kiszolgáltatott egy másik embernek.. (pedig anyukám nagyon is jól csinálta, hiszen élek is virulok, de akkor sem mondanék le a tudatosságomról). És Jézus mennyivel többről mondott le! Miért tette? Ki volt Ő? Ugyan karácsony elmúlt, de gondolkodni mindig érdemes! :) 

Egy héttel később pedig már meg is érkezett az Ünnep. A szülinapom szépen megágyazott az ünnepi hangulatnak. Sosem volt még ilyen szuper szülinapom, hála a Férjemnek, a testvéreimnek és a gyerekeimnek! Tölthettem időt egyedül a fürdőkádban ázva, négy év után először!! De volt bőségesen közös időnk, meglepetések sora! Én élvezem, hogy harminc éves lettem! Örülök az eddigieknek! Fantasztikus, hogy azt az életet élhetem, amit gyerekként elképzeltem magamnak! És persze várom a folytatást is, hiszen a java még csak most jön! Kiteljesedhet a családunk, a házasságunk, a misszióban is új perspektívák nyílnak! Jó dolgok ezek, a folyamatos változás. Nem könnyű, de többek leszünk általa! A hab a tortán pedig, hogy Isten is olyan kedvesen, szeretettel törődött a lelkemmel ezekben a napokban. Több olyan dologban is helyre tett, ami eddig bizonytalanság volt bennem. 

mert csak EGYszer vagyok 30

EGY hiányzik 

+EGY

A Szent esténk is szép volt nagyon. Jó együtt lenni, együtt készülődni, ajándékozni, énekelni, örülni, elfáradni! Azt hiszem, most abba is hagyom, így is hosszúra nyúltam. De szeretnék még írni a babaklubos ünneplésről is, meg az adventi kalendáriumunkról. Talán belefér még idén, meglátjuk! :) 

Kormányi család 2017. 

(Én írtam. Zsolti garázdálkodott itt, nézzétek el nekem, hogy nem kezdem elölről a saját nevem alatt. Köszönöm, Anna :) :) ) 

Bálint bemutatása

Már több, mint egy hónap eltelt Bálint bemutatása óta. Ebből is látszik mennyi időm van a kedvteléseimre, mint amilyen a blog írása is. De jobb később, mint soha, így mindenképp írok róla milyen élmény volt ez a nagy esemény számunkra. 

Mivel baptista család vagyunk a gyermekeinket nem megkereszteljük, hanem a közösségünkben együtt imádkozunk értük. Mi szülőkként elköteleződünk, hogy megtaláljuk azt az utat, ami neki való, amiben a legjobban tudjuk szeretni és a neki megfelelő módon nevelni és bemutatni a Megváltónkat, Jézust, hogy felnőttként majd ő is mellette döntsön. A lelkipásztorunk ilyenkor mindig készül egy rövid, ugyanakkor nagyon tartalmas személyes üzenettel. Így történt ez 4 éve Nellivel, 2 éve Matyival és most, Bálinttal is. 

Igyekszem ilyenkor minél többet megjegyezni abból, amit Gyuri elmond mert igazán sokat jelent az az útravaló, amit kapunk. Most megerősített minket abban, hogy köteleződjünk el újra az Istenünk felé. Nagy változásban vagyunk, több a gyerekünk, mint ahányan felnőttként jelen vagyunk a családban, így még hangsúlyosabb hogy legyünk hitelesek és jó példák a gyermekeink előtt. Nem tudunk mindig mellettük lenni, azonnal reagálni ezentúl. Hű, ez tényleg így van! Minden nap tapasztalom. A leghatékonyabb eszközöm a hitelesség és a példaadás. Magas a mérce, de eddig is tudtam, hogy nincs a gyereknevelésnél összetettebb feladat, így nem is csodálkozom ezen. 

Ígértem, hogy elárulom mit jelent Bálint neve. Ép, egészséges. Sokat jelentett ez nekem a várandósságom alatt, mikor meg kellett küzdenem azzal a gondolattal, hogy mi van akkor, ha a harmadik gyermekünk nem lesz olyan szép, okos és egészséges, mint az idősebb testvérei?! Ígéretként vettem ezt a nevet a Jó Istentől és nyugalomban várhattam a legénykét. Azt is jelenti a neve, hogy hatalmas. Így is van, 7 kiló 3 hónaposan!! De legyen Isten kezében is hatalmas! Ezután így tekintünk rá és szeretjük továbbra is ezt a "kis" babát! 

Annyira természetes, családias ünnep volt ez! Olyan jó fürdeni abban, hogy szeretnek minket pedig nem érdemeltük, érdemeljük meg, mert nem sokat teszünk érte. De ezt a példát kaptuk, ezt igyekszünk tovább vinni a közösségünkben. Nem tökéletes hely ez sem, persze, nehogy valaki azt higgye, de elköteleztük magunkat arra, hogy a felmerülő problémákat megoldjuk és ezért lehet itt szabadon szeretni és szeretve lenni. 

első hetek harmadszor

Bálint hétfőn már második hónap fordulóját ünnepelte idekint. Hogy elrepült ez a két hónap! Olyan, mintha mindig is a családunk tagja lett volna! 

Az első négy hetet töltöttük szigorú értelemben véve gyermekágyas időszakként együtt. Akkor nem mentünk sehova mi ketten, még a védőnő is hozzánk jött ki. Olyan jól esett ez az elvonulás! A kórházi időszak is jól esett annak ellenére, hogy a fizikai körülmények most voltak a legrosszabbak. De olyan jó volt csendben, nyugalomban, egyedül megvacsorázni a két szelet kenyeret vajjal, párizsivel amit kaptunk. Olyan jó volt elolvasni egy könyvet egy hét alatt. A sok pihenés, hosszan tartó szoptatás hozadéka hogy el kell ütni valamivel az időt, így lett nagy kedvencem Fábián Janka Búzavirág című könyve. 

Ebben az első négy hétben volt Bálint olyan igazi kis újszülött. Aki mellett bármilyen hangzavar lehet, mégis békésen alszik a mózeskosárban. Ekkor volt igazi kicsi baba súlyra, nyeklésre-nyaklásra. Szerettem már akkor is mikor a pocakomban volt. Nem szoktam elképzelni magzatként a gyermekeim, hogy majd milyenek lesznek, vele se tettem, de olyan egyértelmű UH képeket produkált egyszer - egyszer hogy annyit biztosra tudhattunk, hogy a profilja kiköpött édesapja. No, a füle nem. :) Akkor is szerettem, mikor megszületett, mikor gyönyörködtem benne a kórházban, mikor gondoskodtunk róla az első hetekben. De volt egy pont, mikor a fürdetéshez készülődtünk vagy már túl voltunk rajta és ő feküdt a pelenkázón és beszéltem hozzá, ő pedig rám nézett. Nem ekkor mosolygott először, de szerintem már közel járhatott hozzá. Akkor beszélgettünk először úgy igazán, akkor ért össze a lelkünk, azóta nem csak van, hanem lángol is a szeretet bennem. Valahogy így alakult ez mind három alkalommal. Matyinál volt a leggyorsabb míg elértünk eddig a pontig. Folyamat, ahogy a szeretet teljessé, teljesebbé válik és kialakul köztünk a kötődés. Van akinek ehhez a másodperc töredéke is elég, nekem kicsit hosszabb az út, de így is nagyon szép és nem kevésbé értékes. 

Jó volt többször kettesben maradni Bálinttal. Olvasni, igehirdetést hallgatni, naplót írni. Egyedül zuhanyozni, míg ő alszik. Remélni sem mertem, hogy valaha lesz olyan gyermekem aki mellett el tudok menni zuhanyozni. Egyszer fordult elő, de annak az egynek is örülök! 

Nagyon - nagyon hálás vagyok a közösségünknek, hogy három héten keresztül hozták nekünk az ebédet, hogy minden nap legyen meleg étel az asztalunkon. És nem csak ebédet hoztak ám, ki egy virággal kedveskedett, ki színes ceruzával, színezővel, mesekönyvvel a nagyoknak, játékkal Bálintnak, vagy itthoni wellness csomaggal nekem. Csak ámultam és bámultam és élveztem, és köszönöm! És persze a családom segítsége is felbecsülhetetlen! Most már hozatjuk az ebédet, mert nem akarok kétnaponta azon stresszelni, hogy mikor lesz időm főzni. Jobb élvezni a gyerekek társaságát. Az első kihozatott porciónál pedig nagyon szerelmes lettem a férjembe, hogy nem zsörtölődik, hanem "engedélyezi" ezt a luxust (ami persze sokaknak totál megszokott dolog). Mára én is megszoktam, de azért továbbra is örülök! 

Az én felépülésem nem vett sok időt igénybe. Most éreztem a leghamarabb és legjobban jól magam a három szülés utáni állapotom összehasonlítva, ha a fizikai erőmre és teherbírásomra gondolunk. Úgyhogy lassan ennek a sok szénhidrátnak is búcsút kéne mondanom, mert túl sokat eszek belőlük. A hasizmom bizony szétnyílt, ezzel lesz munka még életem végéig, de nem keserít el. Panaszt egyelőre nem okoz. Azt viszont meg kell tanulnom, hogy mit, hogyan tehetek vagy nem ezután. 

Megismerkedni egy új kis emberrel igazán különleges élmény. A legjobb és legfárasztóbb élmények egyike, felbecsülhetetlen kincs és kiváltság. Hihetetlen, hogy már háromszor volt részem benne.

itt már 7 és fél hetes 

szülinapra

Isten éltessen kedves Férjem a születésnapodon, és még sokáig - sokáig! Szeretek a feleséged lenni. :)  Várom a következő évünk milyen jó meglepetéseket, örömöket tartogat, hiszen az eddigiek olyan jók és különlegesek voltak! 

Nagy nehezen találtam egy képet, amin csak mi vagyunk (majdnem).. az aprónép nélkül. Ez is még mai ajándék, fogadd szeretettel, hiszen a legnagyobb szeretettel adom. <3 

fehér zászló

A délutáni alvás körüli hercehurca szinte mindennapos harccà nőtte ki magàt. Nelli sír, én is sírok, Matyi alszik, de előtte sír. Kinek jó ez? Senkinek.

Nagyon-nagyon szeretnék kicsit aludni délutàn Bàlinttal együtt. Jó lenne egy kis sajàt idő a Hàrmak nélkül csendben. Mire fordítom ha megadatik? Olvasok, mosogatok, teregetek, körmöt lakkozok, e-mailt írok, persze nem mindent egyszerre..szépen eloszlik ez egy héten, ha mindenki alszik délután. De ez olyan ritka manapsàg, mint a fehér holló.

a fehér holló

Ma megérett a helyzet a vàltozàsra. Nem jó az, hogy ilyenkor a bennük való gyönyörködés helyett egészen ellentétes érzéseim vannak. Persze érthető, megérthető, de én szeretném ha az otthon melege nem csak a délelőtti nagy vihàncolàsokban, közös jàtékban lenne ott, hanem délután is megmaradna, hiszen a szívem mélyén még a legnagyobb hisztik közben is igenis nagyon szeretem őket.

egymást is szeretik

A 139. zsoltàr került elém míg Bàlintot ringattam a hintaszékben. (Apjuk kivitte a két kópét egy kis feszültség levezető tüzelő pakolàsra.) "Vizsgàlj meg Istenem, ismerd meg szívemet. Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem jàrok-e téves úton és vezess az örökkévalósàg útjàn." Olyan jó, hogy a legbölcsebb tanàcsadóhoz fordulhatok. Aki làtta a hercehurcàt az elejétől kezdve, mégsem elítél, hanem meghallgat és ötletet ad.

Úgyhogy holnaptól új délutáni rend lép életbe. Megbeszéltük a lurkókkal, hogy csendes pihenő bizony lesz ezutàn is a besötétített hàlóban, hisz Màsodiknak még életkori szükséglete lenne az alvàs. Én viszont nem leszek ott velük, bàrmennyire is hívogató a megvetett àgy. Harmadiknak és nekem marad a kanapé és minimum fél óra múlva remélhetően két jókedvű, frissebb kiscsóka. Szép elképzelés tudom, kipróbàljuk, és ha kell tovàbbformàljuk. Hiszen azért vagyunk mi egy csalàd, hogy jól is érezzük magunkat egymàs tàrsasàgàban. Ha pedig nem alszanak délután, előbb elfáradnak, előbb fekszenek le este. Ki tudja, talán még a saját időt is visszakapom és talán randi – idő lesz belőle? Meglátjuk. Indul az újabb kaland, hajrà nekünk!

Matyi és a balesetei

Kezdjük a mai esettel, ez a legfrissebb. Délelőtt kint játszottunk a kertben a napsütéses őszben. A cseresznyefa gyönyörű színekben pompázó lehullott leveleit gyűjtöttem össze éppen, míg Bálint édesdeden szunyókált a babakocsiban, Derék diót falatozott mellettem, Nelli és Matyi pedig vidáman igyekeztek a szilvafán felfelé. Ezeket az idilli pillanatokat mindig tudatosan kell elkapnom, mert hirtelen és hamar véget érnek, ahogy ma is történt. Erre mondják manapság oly divatosan, hogy az anyaság nem rózsaszín vattacukor..bizony nem, de én azért élvezem! 

Sírást hallok. (Na, leesett a fáról...Majd feláll..)

Nelli kétségbeesett sírását hallom. (ó-ó. Akkor sír így, ha Matyinak valamije vérzik. Hátrafordulok. És tényleg. Patakban folyik a vér az arcáról. De honnan? Ugye nem már megint a szeme? Odafutok. Nem, nem a szeme. Az orrnyerge, de kívülről jön. Nem látom miért, annyira véres. Be kell vinni lemosni.) 

Nelli, te kint maradsz Bálinttal. Lemosom Matyit, semmi baj, mindjárt jövünk. (Felemelem Matyit, hogy bevihessem. Nem kéne cipelni..ja, ma lett Bálint hat hetes, csak nem lesz gond miatta. Hű, de nehéz lett ez a gyerek.)

Sáros gumicsizmával betrappolunk a fürdőbe. Gyors kézmosás. Letörlöm a vért. Seb, nincs benne semmi. (OK. Semmi gond, meggyógyul, magától. Lassan elmúlik a kezem remegése. )

Letörlöm törülközővel, kicsit odanyomjuk, mert nagyon vérzik. Ahogy nyugszik, leültetem a lépcsőn, hogy kimenjek a másik kettőért. Nelli tologatja Bálintot a babakocsiban, mert a nagy ijedtségre persze ő is felébredt. Mindenki bekerül a házba. Matyi a lépcsőn ülve, orrára szorítva a törülközőt hüppög. Még jobban, mikor elmondom, hogy a konyhában lemossuk még egyszer, aztán fertőtlenítjük. Megtörténik, beragasztani nem engedi. Igazán csak akkor nyugszik meg, mikor hálát adunk érte, hogy nem lett nagyobb baj. És alvás előtt a sebtapasz is felkerül. Nelli pedig lefesti az esetet. 

Tavaly karácsony táján történt az eddigi legdurvább, mikor kórházba is el kellett vinni a legényt. Pont a szüleimnél voltunk, ez sok mindent megkönnyített. Lényeg a lényeg, nem szúrta ki a szemét a ceruza amivel elesett, csak a szemhéját sértette fel. És nyáron sem lett agyrázkódása, mikor teljes erejéből nekifutott a falnak, véletlen.. csak jegelni kellett az óriási hupszlit a homlokán. Ezt elég nehezen viselte, azóta is az az első szava ha beüti a fejét, hogy "ne jegeljük!" 

ragasztva 

Sok rossz történhetne, de nem történik velünk. Érzem a gondviselést és hálás vagyok érte. 

"Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben." 

91. Zsoltár 11-12 

Bálint születésének története

Egy hete ilyenkor, délután négy körül búcsúztunk el újszülött Bálintunktól az aranyóra után, hogy pihenhessen kicsit a csecsemők között, én pedig az osztályon, a "tulipános" részen. Mi is előzte ezt meg? 

Először is, egy spontán családi, babaváró buli. Nelli ötlete volt, hogy kedden még csapjunk egy bulit, ahogy ő szokta mondani. Cukrászdába mentünk, gyerekpezsgőt ittunk, imádkoztunk együtt. Élveztük mind, ez volt az utolsó alkalom, hogy négyesben "buliztunk", úgy tűnt, hogy mind átérezzük ennek jelentőségét. Visszatekintve, nagyon jó volt így. Igazán különleges, hogy még annyi mindent csinálhattunk együtt "utoljára" és a gyerekeknek is könnyebb volt így, hogy konkrét időpontra, szülésindításra vártuk a babát. 

Másnap, 13-án reggel pedig útra keltünk, hogy legyőzve a dugót időben érkezzünk a klinikára. Ez volt az egyetlen, ami feszültséget okozott bennem, hogy a dugóban araszolunk, amikor már ott kéne lennünk...persze nem volt gond belőle, még vagy egy órát, vagy még többet kellett várni az érkezésünk után, hogy elfoglalhassuk kényelmes kis ágyunkat a vajúdóban.

Merthogy a vajúdóba kerültünk. Szerettem volna elkerülni azt a szobát, Nellivel vagy 12 órát is ott tölthettem, nem szerettem volna, ha ilyen elhúzódik ez a szülés, ezért is imádkoztam úgy, hogy rögtön mehessünk a szülőszobára, ahogy Matyival is. Annyit mozogtam és olyan jól éreztem magam, hogy gondoltam szépen meg is indult a tágulási folyamat, biztos nem lesz ezzel gond. Gond nem is volt, de Isten most nem úgy hallgatta meg a kéréseimet, hogy mindet maradéktalanul teljesítette volna. Matyinál így volt, ami ámulatba kergetett. Most nem, és most ez kergetett ámulatba! Annyira bölcsen, nálamnál bölcsebben rendezett mindent Isten! A vajúdóban nem voltam rosszul egyáltalán, elkészültek a szokásos várakozós képek, nevetgéltünk és közben csodálkoztunk azon, hogy a programozott császárra vitt anyukák kb. 10 perc múlva már dajkálhatták volna a babájukat, ha nem császárosak lettek volna. Bevallom, ott, akkor kicsit irigykedtem rájuk, hogy ilyen gyorsan készen vannak, de aztán, látva őket este, mikor pár órával utánam elfoglalhatták a helyüket az osztályon, már nem irigykedtem egyáltalán, hanem hálát adtam, hogy én jól érezhettem magam már akkor is. Egész délelőtt bátorított az ige, amit az egyik barátnőmtől kaptam és a szavai, miszerint nem a test állapota, hanem a lélek erőssége számít: 

"Jézus azt mondja: a lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit. A beszédek, amelyet mondtam néktek, lélek és élet."  János 6:63 

Délben burokrepesztés után elfolyt a magzatvíz, és ekkor mehettünk át a szülőszobába, abba, ahol Matyi is született. Egészen otthon éreztük magunkat! :) Ekkor már rendszeres, erős fájásokat éreztem, itt már nem értünk rá túlzottan.Sétáltam, labdán "ücsörögtünk", terveztem zuhanyozni is, de arra végül már nem került sor. Röpült az idő, tényleg nagyon gyorsan és kettő óra tájban, az utolsó vizsgálatnál, mindenki meglepetésére igencsak iparkodnia kellett a szülésznőnknek, hogy mindent előkészítsen. 11 perc múlva pedig Bálint már ott pihegett a hasamon. Kértem, hogy ezúttal hadd érezzek igazi tolófájásokat, ne találgatnom kelljen, hogy ez vajon az-e. Ezt megadta a jó Atya, azért is mehetett ilyen pikk - pakk a vége. Nem is gondoltam, hogy pár perccel a kis fejének megsimogatása után már át is ölelhetem! 

Olyan szépen, természetesen zajlott le az egész szülés! Annyit imádkoztam a segítőimért. Zsolti szuper volt, nála jobb támogató nincs a számomra. Nélküle ezerszer nehezebben ment volna minden, annyira hálás vagyok érte hogy ő a férjem! Mivel ez egy indított szülés volt, majdnem végig kaptam ezt - azt infúzióban: oxitocint, nospát, vitaminbombát... de mindent olyan nagy körültekintéssel adagolt a doktor nénink és a szülésznő, hogy semmi baj nem lett ebből. Ugye, sokszor hallani, hogy a babák rosszul reagálnak az oxitocinra, aztán császár lesz a szülés vége. Itt nem volt ilyesmiről szó se. Olyan bölcsen jártak el, hálás vagyok nekik is, Istennek is ezért, hogy jó kezekben lehettünk újra. Ez már a harmadik szülésünk volt így együtt négyesben és most is mindannyiunknak jó élményként marad meg, ez igazi kincs! Ezért mondom én, hogy szeretek szülni! Az pedig ráadás, hogy gátvédelemmel szülhettem, így egy héttel az események után elmondhatom, hogy nincs semmi bajom. Nem győzök hálát adni mindezért és gyönyörködni ebben a három kisgyermekben, akiket ajándékba kaptunk! 

várakozás

Különleges élmény a szülésre, születésre várni. Sosem tudhatod mikor jön el végre a pillanat, mikor be lehet pattanni az autóba és el lehet kezdeni a konkrét, aktív szakaszt, hogy világra jöjjön a gyermek, akit olyan régóta várunk. Ez mindig egy különleges időszak, megvannak a maga harcai, de mindig olyan sokat tanít ilyenkor az Isten. Azt hiszem írtam már, de annyira igaznak érzem, hogy nincs még egy ilyen helyzet egy egészséges ember életében, ami ennyire megdolgoztatná az egész személyiségét: testet - lelket - szellemet - akaratot. 

Miket tanulok most? 

Elsősorban az imádságról. Már régóta erről, de mostanában egyre kézzelfoghatóbban is. Olvasom a Minden gyermeknek szüksége van egy imádkozó édesanyára című könyvet Fern Nichols és Janet Kobobel Grant tollából. Ebből a könyvből származik az alábbi idézet: 

"Imáinknak halmozódó hatása van. Amikor egy magas hegyi völgyben gátat emelnek, hosszú hónapokig is eltarthat az építkezés. Ezután a víz elkezd halmozódni a gát mögött, hónapokig, egy évig, vagy még tovább. Amikor a víz szintje eléri a megfelelő magasságot, kinyitják a zsilipkapukat, a víz elkezdi forgatni a generátorokat és hatalmas erő jön létre. Amikor egyre több ember egyesül az imádságban, vagy egy valaki kitartóan, folyamatosan imádkozik, úgy tűnik, mintha egy hatalmas imatömeg halmozódna fel, amíg egyszer csak megtörténik az áttörés és Isten akarata teljesül...Az Isten akaratából elhangzott imádságok sohasem vesznek el, hanem raktározódnak, amíg Isten meg nem adja a választ." (Wesley Duewel, p. 198)

Tudom, hogy sokan imádkoztok értem, értünk. Várjuk a gát felszakadását, de mostantól ez nem okoz nekem csalódást. Mármint maga a tény, hogy még mindig várunk, mert tudom, hogy közben is történnek a dolgok. Mi imádkozunk, Isten pedig kezeli a zsilipeket.. 

Családi kirándulás

Tegnap, a nyár utolsó vasárnapján nagy nehezen felszedelőzködtünk és kirándulni mentünk. Nem csak a nyár utolsó kirándulása volt ez, hanem egy utolsó így, hogy csak két különálló gyerek lépéseit kellett figyelnünk. Már, mint könnyített terepként, gondoltunk erre. 

A Szúnyog-szigetről indultunk sétahajózni; át, Agárdra, ahol egy hatalmas fagyizás és kikötőzés után indultunk vissza a szigetre. Meglepő módon csak engem csíptek meg a szúnyogok.. Élvezték a gyerekek nagyon, édesek voltak. Matyi táncolni tanult, Nelli elhatározta, hogy majd hajón lesz az esküvője és a bevonulást gyakorolta. Kedves Fiúk, ti nem is tudjátok, hogy egy kislány már négy évesen is az esküvőjére készül..! 

a hajó 

apával a nádasban 

"Apa, engedj el, egyedül úszok!" 

Persze a fürdőzés sem maradhatott el! Mások is rájöttek, hogy közeleg a nyár vége, zsúfolásig telt a Velence Korzó, nem találtunk parkolóhelyet, de azt hiszem, hogy a vízben sem lett volna sok helyünk. Így továbbmentünk a szabadstrandra, ami ugyan nem homokos és a víz is mélyebb, jó helynek bizonyult. Csúcs, hogy Matyi milyen bátran veti be magát a habokba és az is csúcs, hogy Nelli milyen kitartóan rinyál, hogy legyen kapaszkodója. Zsolti először fürdött kettőjükkel egyszerre egyedül. Jó volt a partról gyönyörködni bennük és élvezni a jeges limonádét, amit senki nem habzsolt el előlem. Sok - sok ilyen klassz kirándulást nekünk, immár majd ötösben! 

"Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!"  Zsoltárok 37:4

Babavárós és buli

Akik már régóta olvassák a blogot tudják, hogy Nelli születése után indult egy gyűjtemény az "első élményeknek". Édesapja ihlette, mikor először babakocsiztunk el egy lócitrom mellett és fennhangon megjegyezte ezt a nevezetes eseményt. Azóta is felbukkan egyszer - egyszer hasonlóan monumentális, vagy még inkább jelentős "első" Nelli és Matyi életében is, és most pénteken meglepetésszerűen én is átélhettem egy újabb elsőt. Ugyanis nekem még sosem volt meglepetés bulim. 

Gyanútlanul megérkeztünk klubos barátnőékhez, akiknél már klubos barátnők fogadtak, nyugodtan írhatom így, mert egyelőre Matyi az egy szem legény a gáton, szóval az anyukák és a csemeték is mind lányok. Megkezdődött a szokásos nevetgélés, tere-fere, pancsolás mikor egyszer csak előkerült egy remekbe szabott túró torta. Kati - féle specialitás, gondoltam is magamban: "Ej, de kedves ez az asszony, hogy még ilyen szuper sütit is süt nekünk!" Erre kiderül, hogy ez is része a nagy attrakciónak, amivel Harmadik babát és engem köszöntenek, hiszen itt a kilencedik hónap és ünnepeljük már meg együtt, hogy ilyen jó kis csapatunk lett! Hűű, majdnem elsírtam magam, lehet a hormonok nélkül is majdnem elsírtam volna, de így lehet rájuk fogni! :):) Micsoda meglepetés, micsoda kedvesség, még ma is megmelengeti a szívem, köszönöm Lányok! A pólót pedig hordani fogom, amint újra beleférek és a kuponok is elfogynak majd!  :) 

Igen - igen, beléptünk az utolsó hónapba. Alakul a bálna - üzemmód is, de még nem zavar annyira a sok belém ragadt víz. Lassultam, nehezebb leguggolni, Nellit már nem teszem be a bevásárló kocsiba és a biciklizés is más formát öltött. Bőven boldoggá teszi őket a lejtőn való legurulás, így nekem pedig nem kell szaporáznom lépteim. 

Ez a harmadik várandósság jóval türelmetlenebbé tett, mint az előző kettő. Gondolom a két nagyobbacska folyamatos ellátása miatt, illetve a ház folyamatos alakítása miatt. Erre oda kell figyelnem a jövőben is, hiszen szeretném ha mindhárman elsősorban a mosolygós, életet élvező anyukájukat látnák. Az első trimeszter is nehezebb volt, de letelte után jött egy aktív boldog pocaknövesztős időszak diétával, sok tornával. Egy darabig ügyesen be tudtam tartani mindkettőt, aztán azt hiszem hozzászoktam, hogy a mérleg egyre többet és többet mutat, így a nyárral megérkezett a fagyik, jegeskávék élvezete is. Már nem is nagyon mérem magam, valószínűleg újra annyit nyomok majd a lattban, mint Nellinél és Matyinál. Ez van, legalább lesz mit lekocogni! Most pedig már a babaruhák mosásánál, pakolásánál tartunk. Tegnap felírtam a kórházi listát is, lassan becsomagolok, bár lehet, hogy van még 25 napunk, de lehet, hogy nincs, ki tudja ezt ilyenkor... Összességében tehát boldog vagyok, nem olyan önfeledt boldogság ez, mint házasságunk elején, mikor nem volt gondunk semmire. Most inkább azt érzem, hogy az újra és újra felmerülő nehézségek, próbák ellenére vagyunk boldogok és nagyon - nagyon jó érzés tudni, hogy Zsoltival erős szövetségünk van. Jó érzés tudni, hogy szeret mindennek ellenére vagyis mindennel együtt, ami én vagyok. 

Az a vágyam, hogy elmondhassam Pállal, bár az éhezést azért kihagynám, ha lehet választani: 

„...mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt." Filippi 4,11-12.

10. házassági évforduló

Újabb ünnepelni-valónk akadt tegnap. Mióta gyerekeink vannak, megszaporodtak a nyári ünnepeink, azelőtt "csak" a házassági évfordulónk esett nyárra. Idén azt hittem, hogy nem is kívánok majd tortát enni, de kívántam ;) Pedig mind megettük a finom vacsoránk is: 

ünnepi vacsi 1.

ünnepi vacsi 2. 

Anyuék vállalták a gyerekeket, így több, mint négy órás kimenőt kaptunk tegnap este! Mivel a szüleink messze laknak, ezért már önmagában ez ünnepnek számított. Micsoda élvezet volt nyugodtan végighallgatni egymást anélkül, hogy valaki(k) folyton a szavunkba vágnának. Ki is használtuk az időt és beszélgettünk egy jót. Jól esett visszaemlékezni az elmúlt évtizedünkre! Olyan gyorsan elszaladt, főként az utolsó négy év. Jól esett elmerengeni együtt a kis Harmadikról, örülök, hogy sikerült így öt héttel a szülés előtt! :) Persze a többiekről is szó esett, a házról, tervezett nyaralásról a távoli jövőben és még sok - sok mindenről. Tíz éve ilyenkor bepréselődtünk a kisPolskiba és nagy izgalommal kezdtük meg nászutunk Balatonfüreden. Ma nagy izgalommal kezdjük következő közös évtizedünk, kíváncsiak vagyunk mi mindent tartogat még nekünk a jó Isten, aki eddig is nagy támaszunk és összetartó erőnk volt! 

apró kedvesség a kánikulában

Hadd mutassam meg az esküvői meghívónkon szereplő idézetet, ami nagyon aktuális még ma is: 

"Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást!" 

János 13:34 

10 éves házasok, majdnem kettesben :) 

névnapi

Újra elérkezett a nevem napja. Nem szoktunk nagy feneket keríteni a névnapozásnak, hiszen annyi ünnep van így is az évben. Ünnepelni jó, és ünneplünk is, de nem újabb ajándék halommal, hanem apró kedvességekkel. Nálunk ez a névnapozás lényege, apró kedvességgel meglepni a másikat, hogy ne feledkezzen meg nevének jelentéséről. Mert van jelentősége a nevünk jelentésének. A gyermekeink születése előtt gondosan választjuk ki, hogy kit, hogy hívjanak. Mi jellemezze, mihez legyen hű élete során. 

Nelli nevének csengése tetszett meg először, de tudtuk, hogy nem kell tovább keresgélnünk, mikor láttuk a jelentését: Isten az én világosságom. Más fordításban: Isten az én gyönyörűségem. 

Mátyás jelentése Isten ajándéka, de jóval személyesebbé vált a bemutatásán megfogalmazott jelentés: az elkészített, az elhelyezett jó. 

Harmadik babánk nevének pedig külön története van, majd elmesélem, ha megszületett. Ebben a maradék 4-6 hétben megpróbáljuk még titokban tartani. 

Zsolt neve, török uralkodó. Jellemzi annak minden pozitív és negatív értelmében, de legalább nem unatkozom, hiszen egyedi feladat a szövetségesének lenni. 

Az Anna név jelentése pedig, kegyelem. Mennyire érzem ezt minden nap. Most is például a délutáni alvásból hirtelen és frissen keltem, ez már önmagában meglepő. A következő pillanatban hallom, hogy dörög az ég. Kisiettem összeszedni a kertben a ruhákat. Akkor kezdett esni, mikor tető alá kerültem újra. Hívhatjuk véletlennek is, de nekem jobban tetszik a kegyelem. Ez egy ici - pici dolog, de a kegyelem szabadít fel az alól, hogy mindent mindig megpróbáljak tökéletesen tenni. Tudom, hogy lehet bocsánatot kérni és van megbocsátás. Persze, nem akarok visszaélni ezzel. 

Számomra a nagy kihívás mostanában, hogy én vajon tudok-e kegyelmet gyakorolni mások felé? Legyen az gyermek vagy felnőtt, rokon, barát vagy idegen. Olyan nagy szüksége van az embereknek a kegyelem megtapasztalására, bárcsak rajtam keresztül sikerülhetne! 

szülinapokat ültünk - 3 gyerek

Újabb családi év telt el, amiben gyarapodtunk bölcsességben, humorban, költségekben, játékban, gyerekszámban és években. Nelli 3-án négy, Matyi 16-án pedig 2 éves lett. Minden évben elfog a nosztalgia ezek a napokon, hogy milyen különlegesen is telt a születésük napja, milyen szép élmények maradtak ezek bennem! Idén az újabb szülésre való készülés örömét, kiváltságosság-érzetét is felhozták bennem az ünnepek, hiszen nemsokára egy újabb születés nap közeleg! 

Hála Istennek olyan intelligens környezetben élünk, ahol nem kérdezgetik tőlem, hogy "Jé, harmadik gyerek! Miért? Hogy mered vállalni? Elment az eszetek?" Tudom, hogy sokak örömét teszik kevesebbé az ilyen keresetlen kérdések, ezért is vagyok hálás hogy mi nem kapjuk meg ezeket annak ellenére, hogy már van egy fiunk és lányunk is, szóval elvileg "végeztünk". :) 

A szülinapok kapcsán azért felmerült bennem is, hogy miért vállaljuk mi ezeket a csöppségeket? Igen, bennem, bennünk van a vágy, hogy megszülessenek, bővítsék a családunk, de miért?! Időről - időre megválaszolom magamnak ezt a kérdést, de most olyan elemi egyértelműséggel jött egyik hajnalban a válasz, hogy az csuda. Szeretem, mikor Isten ilyen konkrét: 

- "Hát azért, mert én ajándékoztam Nektek őket." - Ja, tényleg!
Ebben benne van, hogy nagy gondossággal lettünk mi kiválasztva szüleiknek, mert így illünk össze igazán. Benne van, hogy ők tökéletes ajándékok számunkra, akiket mi csomagolhatunk ki, élvezhetjük (vagy épp elviselhetjük) társaságukat és a velük járó feladatokat, felelősségeket. Szerethetjük őket, mert mi kaptuk őket. No, nem az egész életükre, csak az életük elejére, mikor még alakíthatóak, formálhatóak, hogy mindazt megtanítsuk nekik, ami egy szülőnek feladata, hogy felnőttként boldogan lehessenek önállóak. Miénk a kiváltság, hogy példák lehetünk az anya - apa, feleség - férj, nő és férfi szerepekben. Imádkozom, hogy a segítségükre lehessünk és ne hátráltassuk őket a fejlődésben! Folytathatnám még, de talán ennyi is elég ahhoz, hogy érzékeltessem milyen különleges élmény édesanyának (és gondolom, hogy édesapának is) lenni. 

reggeli, szülinapi tánc 

A konkrét ünneplésről pedig: Nelli napján a Vadasparkban kirándultunk egy hatalmasat. Fantasztikus milyen jól bírta mindenki és milyen jól szórakoztunk hármasban! Nagyobb családi buli is volt pizzával, rengeteg ajándékkal (amiknek megint nincs még jó helyük), patakparti sétával, díszvendégekkel és sok - sok zenével. Matyit pedig tegnap nagy biciklizéssel, tóparti fürdőzéssel ünnepeltük mindenki örömére! Annyira jólesett, hogy az egész napot együtt töltöttük, nekem ez volt az igazi ajándék!

A Vadasparkban 

"vágyva - vágyott" ajándékkal

boldogság 

mert Apa csak egy van

Tegnap volt a nemzetközi apák napja. Mi a családban már megünnepeltük ezt a nemes ünnepet spontán módon az anyák napja hetében, mikor Nelli teljesen saját ötletétől vezérelve szedett egy virágcsokrot az apukájának azzal a felkiáltással, hogy aznap volt apa nap. Ennél nagyobb ajándék, hozzáteszem, anya - napra sem kell, mert nagy boldogság tapasztalni, hogy a gyermek őszintén szeret és megtalálja a módját (minden külső kényszer nélkül), hogy ezt ki is mutassa! Mert bizony, nem én inspiráltam a csokorszedést, teljesen magától jutott eszébe! 

Ahogy figyelem a gyermekeim és a nevelésünk, az első években nagyobb szerep jut az édesanyának, természetes módon. Jó is, hogy ebben a kapcsolatban tanulják meg a bizalmat, a szeretet elfogadását és annak feltétel nélküli mivoltát. De gondolkoztam az apák szerepén is, micsoda kulcsfontosságú pozíció apának lenni, hiszen az Isten - képünk alapszik ezen! Az én apukám mindig is szigorú, szabályok betartását megkövetelő, ugyanakkor gondoskodó és figyelmes volt. Talán ezért nem esik nehezemre Istenről hasonlóan gondolkodni, egy mennyei édesapának látom Őt, aki végtelenül szeret, miközben szeretné látni a fejlődésem, az önállóságom, a kiteljesedésem. Hogy ez megvalósuljon mindent megad, ami szükséges és kegyelméből néha ráadást is, csak úgy, mert szeret. Ott van, ha kell, bármikor megszólíthatom akár örömmel, akár bánattal. Az én apukám is ilyen. 

Vágyom rá, hogy az én gyermekeimnek se kelljen küszködni a szerető Isten elfogadásával. Az ő apukájuk is remek! Egy szórakoztató, vicces édesapa, akivel nagyokat lehet játszani, aki olykor szigorúan megköveteli, amit kell. Akit néha elfárasztanak a hisztik, mégis ott van, jelen van és elérhető. Bármikor. Mert feltétel nélkül szeret és ezt ki is mutatja, ahogy tőle telik. Isten éltessen tehát kedves férjem, te "elég jó" apuka, akire nemsokára új kis lélek bizatik! Hajrá! 

háztartás és az élet területei

Rájöttem, hogy a háztartás vezetésében is fejlődik egy nő. Egész másként gondolkodik és cselekszik ezen a téren egy fiatal felnőtt, egy egyedülálló asszony vagy aki sok időt tölt otthon, vagy tán keveset. Más a hangsúlyos egy gyermekes családban, mint ott, ahol nincs gyerek. És ezek nem jó vagy rossz megoldások, csak egyénre, családra szabott, az életút fejlődését kísérő különböző lehetőségek. 

Sokáig becsapva tartott amit rólam mondott valaki, ezen a területen. Természetesen az életünk szöges ellentéte egymásnak akár csak a kort, az élethelyzetet, élettapasztalatokat tekintve. Sokáig nem mertem élvezni a vendégszeretet adta örömöket, mert elhittem a hazugságot. Milyen könnyű elhinni ezeket a kis csúsztatásokat, hát igen, az Ördög mestere annak hogy fosszon meg minket az örömöktől, lehetőségektől. 

Mint ahogy az élet más területén, itt sem hagyhatom, hogy egy felületes szemlélő ítélete határozza meg az önmagamról alkotott képet. Nem mondom, hogy nem kellenek a visszajelzések, mert hogyne kellenének, de végső soron nem az a lényeg, hogy ki, mit mond. Az a lényeg, hogy én mit élek meg. Bátran felvállalhatom magam ezen a területen is, hiszen nem ez határoz meg engem. Úgyhogy bátran mondom, hogy van egy kupi szobánk. Ez pedig a háló, olyan kicsi, olyan sokan vagyunk benne, annyira nincs elég szekrényünk viszont ruha-feleslegünk bőven (amitől nem lehet még megszabadulni, mert valaki épp kinőtte, de valaki várja, hogy belenőjön), hogy a háló lett a rumli szoba. A rend maximum egy délutánig tart ott ki. Ez van, el kellett engednem, hogy ott rend legyen, a tisztaság fenntartására törekszem, hellyel - közzel sikerül. Ez csak egy példa arra, hogy ami megbotránkoztathat mást, a mögött is rejlik ész érv. Lehet, hogy ez másnak elfogadhatatlan, de most, csak így tudjuk megvalósítani az életet, és ez nem baj. 

házikónk most 

A mostani kisgyerekes életünkben sokkal fontosabb számomra a háztartás vezetése, mint eddig. Korábban nem nagyon voltam otthon, inkább csak este, most viszont, mivel tényleg itt élünk a házban, szeretjük, ha élhető is. Egyre nagyobb móka és könnyebbség a takarítás, mióta a gyerekek is aktívan segítenek benne. A férjem egyke, ennek lenyomata még mindig látszik, azt hiszem, ez már így is marad. Ő kiveszi a részét a háztartásból azzal, hogy építi a házat, mondhatjuk úgy, hogy megteremti a lehetőségét annak, hogy mi dolgozhassunk :) és ennek igazán örülünk! <3 

Arra is rájöttem, hogy nem egyensúlyozhatok folyamatosan az életem különböző területei között, hiszen már önmagában ez nagyon fárasztó lenne. Azt kellett kijelölnöm magamnak, hogy az életem egyes területein mire összpontosítsak jelenleg. Hét területben gondolkodtam (Az értékes nő c. életvezetési munkafüzet alapján): hit, test, szeretteim, legjobb barátok, anyagiak, munka és kikapcsolódás. Nem kell mindegyik területen 100 százalékot teljesítenem, bőven elég, ha fejlődök a kitűzött célokban. Van ami fontos, van ami kevésbé és van, ami nem. Jelenleg. Aztán 3 - 6 hónap múlva érdemes újra ránézni ezekre a területekre, kell-e változtatni valamit, valamin. Micsoda szabadság van Istennél még ilyen gyakorlati dolgokban is! Hát igen, nem azért adta az életet, hogy gürcöljük végig, esetleg mások szabályai szerint élve, hanem Vele összhangban élvezzük végig! 

"Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel! - mondja a Seregek Ura." Zakariás 4:6 

pünkösdi kavalkád

Ez volt aztán a hétvége! Vasárnap délután kimenőt kaptunk és újabb első élményt szereztünk Nellivel. Először volt ugyanis színházban, méghozzá Budaörsön, A Két Lotti című színdarabot néztük meg. Jópofa, két órás előadás volt csupa gyerekszínésszel és családokkal a nézőtérben. Büszke voltam, hogy Nelli simán bírta és jól érezte magát. Én is, ügyesek voltak nagyon a szereplők, élveztük a dalokat, a táncot, az egész előadást! Persze a szünetben mi mást csinálhattunk volna, mint cseresznyézünk a kertben álló nagy fáról! :) 

Hétfőn a gyülekezetünkkel kirándultunk a sukorói arborétumban. Másodszor járunk már ott az utóbbi hónapokban, és mindig nagy élmény! Végig jártuk a tanösvényt, felmásztunk a kilátóba, állat etetőt csodáltunk, aztán magunk is ebédeltünk finom bográcsban főtt marharagut, játszótereztünk, leégtünk kicsit, elvesztettük a bumerángot, aztán megtaláltuk, énekeltünk, beszélgettünk. Minden volt itt, ami egy közösség napba belefér. És olyan, de olyan finom fenyő illatot éreztünk egész nap, hogy csak na! 

Ma pedig újra az erdőé volt a főszerep. Vendégünk volt a baba - mama klub, akinek megmutattuk a tőlünk tíz percre eredő forrást, fagyiztunk, cseresznyéztünk a kertben. Jó kis délelőtt volt, úgy örültem, hogy eljöttek hozzánk, régóta vágytam már erre, és most eljött a nap. Laza kikapcsolódás egy ilyen délelőtt mindenkinek, felnőttnek, gyereknek! Gyertek máskor is! :) 

előszezonban a pihenésről

Szeretünk nyaralni, de mióta a gyermekeink megszülettek, nem jutottunk el közös családi nyaralásra. Olyanra, ahol csak mi négyen, illetve öten vagyunk együtt. Mondhatni, megvártuk Harmadikat. :) Az elmúlt héten szakítottunk időt és muníciót arra, hogy pár napot kikapcsolódjunk, feltöltődjünk az előttünk álló nehéz feladatok előtt. Hiszen még vár ránk a házunk befejezése, a baba születése, amik mind jó dolgok, de minden változás krízis, még a jó változások is, amiket meg kell szokni, ki kell alakítani az új rendszert. Emiatt is léptünk ki kicsit a mindennapos verkliből, hogy élvezzük eymás társaságát és hogy nincs gondunk semmire.  Például, hogy kész limonádét hoznak nekünk a medencéhez, finom reggelit, vagy a megvetett ágyat. 

vízparton

Nem csináltunk túl változatos dolgokat ebben a pár napban, de olyan jól esett mindünknek! Három nap fürdőzés, játszóterezés, séta a Kőrös folyó túrkevei holtágán, vízibiciklizés, közös étkezések, napfürdőzés, gokartozás. Annyi mezei nyulat láttunk, hogy győztük számolni őket! És csodás vízi madarakban is gyönyörködhettünk! 

Ez az élmény már tapasztalatként mondatja velem, hogy érdemes időt és pénzt áldozni kis családi nyaralásokra is, mert ezekből lehet építkezni, töltekezni, és ahogy egy kedves, bölcs barátnőm mondta, most még szívesen velünk tartanak a gyermekeink, kamaszként már nem biztos, vagy ha mégis, jó sok programjuk lesz..Legyen is így, bárcsak lenne egy olyan értékes, összetartó közösségben részük, amilyen nekem volt a Pécsi Gospel Kórus, vagy amilyen az ifi a gyüliben! Úgyhogy boldogok vagyunk, hogy részünk lehetett ebben a csodás élményben, és csak bátorítani tudunk mindenkit, nyaralásra fel! 

immár öten