mert Apa csak egy van

Tegnap volt a nemzetközi apák napja. Mi a családban már megünnepeltük ezt a nemes ünnepet spontán módon az anyák napja hetében, mikor Nelli teljesen saját ötletétől vezérelve szedett egy virágcsokrot az apukájának azzal a felkiáltással, hogy aznap volt apa nap. Ennél nagyobb ajándék, hozzáteszem, anya - napra sem kell, mert nagy boldogság tapasztalni, hogy a gyermek őszintén szeret és megtalálja a módját (minden külső kényszer nélkül), hogy ezt ki is mutassa! Mert bizony, nem én inspiráltam a csokorszedést, teljesen magától jutott eszébe! 

Ahogy figyelem a gyermekeim és a nevelésünk, az első években nagyobb szerep jut az édesanyának, természetes módon. Jó is, hogy ebben a kapcsolatban tanulják meg a bizalmat, a szeretet elfogadását és annak feltétel nélküli mivoltát. De gondolkoztam az apák szerepén is, micsoda kulcsfontosságú pozíció apának lenni, hiszen az Isten - képünk alapszik ezen! Az én apukám mindig is szigorú, szabályok betartását megkövetelő, ugyanakkor gondoskodó és figyelmes volt. Talán ezért nem esik nehezemre Istenről hasonlóan gondolkodni, egy mennyei édesapának látom Őt, aki végtelenül szeret, miközben szeretné látni a fejlődésem, az önállóságom, a kiteljesedésem. Hogy ez megvalósuljon mindent megad, ami szükséges és kegyelméből néha ráadást is, csak úgy, mert szeret. Ott van, ha kell, bármikor megszólíthatom akár örömmel, akár bánattal. Az én apukám is ilyen. 

Vágyom rá, hogy az én gyermekeimnek se kelljen küszködni a szerető Isten elfogadásával. Az ő apukájuk is remek! Egy szórakoztató, vicces édesapa, akivel nagyokat lehet játszani, aki olykor szigorúan megköveteli, amit kell. Akit néha elfárasztanak a hisztik, mégis ott van, jelen van és elérhető. Bármikor. Mert feltétel nélkül szeret és ezt ki is mutatja, ahogy tőle telik. Isten éltessen tehát kedves férjem, te "elég jó" apuka, akire nemsokára új kis lélek bizatik! Hajrá! 

háztartás és az élet területei

Rájöttem, hogy a háztartás vezetésében is fejlődik egy nő. Egész másként gondolkodik és cselekszik ezen a téren egy fiatal felnőtt, egy egyedülálló asszony vagy aki sok időt tölt otthon, vagy tán keveset. Más a hangsúlyos egy gyermekes családban, mint ott, ahol nincs gyerek. És ezek nem jó vagy rossz megoldások, csak egyénre, családra szabott, az életút fejlődését kísérő különböző lehetőségek. 

Sokáig becsapva tartott amit rólam mondott valaki, ezen a területen. Természetesen az életünk szöges ellentéte egymásnak akár csak a kort, az élethelyzetet, élettapasztalatokat tekintve. Sokáig nem mertem élvezni a vendégszeretet adta örömöket, mert elhittem a hazugságot. Milyen könnyű elhinni ezeket a kis csúsztatásokat, hát igen, az Ördög mestere annak hogy fosszon meg minket az örömöktől, lehetőségektől. 

Mint ahogy az élet más területén, itt sem hagyhatom, hogy egy felületes szemlélő ítélete határozza meg az önmagamról alkotott képet. Nem mondom, hogy nem kellenek a visszajelzések, mert hogyne kellenének, de végső soron nem az a lényeg, hogy ki, mit mond. Az a lényeg, hogy én mit élek meg. Bátran felvállalhatom magam ezen a területen is, hiszen nem ez határoz meg engem. Úgyhogy bátran mondom, hogy van egy kupi szobánk. Ez pedig a háló, olyan kicsi, olyan sokan vagyunk benne, annyira nincs elég szekrényünk viszont ruha-feleslegünk bőven (amitől nem lehet még megszabadulni, mert valaki épp kinőtte, de valaki várja, hogy belenőjön), hogy a háló lett a rumli szoba. A rend maximum egy délutánig tart ott ki. Ez van, el kellett engednem, hogy ott rend legyen, a tisztaság fenntartására törekszem, hellyel - közzel sikerül. Ez csak egy példa arra, hogy ami megbotránkoztathat mást, a mögött is rejlik ész érv. Lehet, hogy ez másnak elfogadhatatlan, de most, csak így tudjuk megvalósítani az életet, és ez nem baj. 

házikónk most 

A mostani kisgyerekes életünkben sokkal fontosabb számomra a háztartás vezetése, mint eddig. Korábban nem nagyon voltam otthon, inkább csak este, most viszont, mivel tényleg itt élünk a házban, szeretjük, ha élhető is. Egyre nagyobb móka és könnyebbség a takarítás, mióta a gyerekek is aktívan segítenek benne. A férjem egyke, ennek lenyomata még mindig látszik, azt hiszem, ez már így is marad. Ő kiveszi a részét a háztartásból azzal, hogy építi a házat, mondhatjuk úgy, hogy megteremti a lehetőségét annak, hogy mi dolgozhassunk :) és ennek igazán örülünk! <3 

Arra is rájöttem, hogy nem egyensúlyozhatok folyamatosan az életem különböző területei között, hiszen már önmagában ez nagyon fárasztó lenne. Azt kellett kijelölnöm magamnak, hogy az életem egyes területein mire összpontosítsak jelenleg. Hét területben gondolkodtam (Az értékes nő c. életvezetési munkafüzet alapján): hit, test, szeretteim, legjobb barátok, anyagiak, munka és kikapcsolódás. Nem kell mindegyik területen 100 százalékot teljesítenem, bőven elég, ha fejlődök a kitűzött célokban. Van ami fontos, van ami kevésbé és van, ami nem. Jelenleg. Aztán 3 - 6 hónap múlva érdemes újra ránézni ezekre a területekre, kell-e változtatni valamit, valamin. Micsoda szabadság van Istennél még ilyen gyakorlati dolgokban is! Hát igen, nem azért adta az életet, hogy gürcöljük végig, esetleg mások szabályai szerint élve, hanem Vele összhangban élvezzük végig! 

"Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel! - mondja a Seregek Ura." Zakariás 4:6 

pünkösdi kavalkád

Ez volt aztán a hétvége! Vasárnap délután kimenőt kaptunk és újabb első élményt szereztünk Nellivel. Először volt ugyanis színházban, méghozzá Budaörsön, A Két Lotti című színdarabot néztük meg. Jópofa, két órás előadás volt csupa gyerekszínésszel és családokkal a nézőtérben. Büszke voltam, hogy Nelli simán bírta és jól érezte magát. Én is, ügyesek voltak nagyon a szereplők, élveztük a dalokat, a táncot, az egész előadást! Persze a szünetben mi mást csinálhattunk volna, mint cseresznyézünk a kertben álló nagy fáról! :) 

Hétfőn a gyülekezetünkkel kirándultunk a sukorói arborétumban. Másodszor járunk már ott az utóbbi hónapokban, és mindig nagy élmény! Végig jártuk a tanösvényt, felmásztunk a kilátóba, állat etetőt csodáltunk, aztán magunk is ebédeltünk finom bográcsban főtt marharagut, játszótereztünk, leégtünk kicsit, elvesztettük a bumerángot, aztán megtaláltuk, énekeltünk, beszélgettünk. Minden volt itt, ami egy közösség napba belefér. És olyan, de olyan finom fenyő illatot éreztünk egész nap, hogy csak na! 

Ma pedig újra az erdőé volt a főszerep. Vendégünk volt a baba - mama klub, akinek megmutattuk a tőlünk tíz percre eredő forrást, fagyiztunk, cseresznyéztünk a kertben. Jó kis délelőtt volt, úgy örültem, hogy eljöttek hozzánk, régóta vágytam már erre, és most eljött a nap. Laza kikapcsolódás egy ilyen délelőtt mindenkinek, felnőttnek, gyereknek! Gyertek máskor is! :)