szülinapra

Isten éltessen kedves Férjem a születésnapodon, és még sokáig - sokáig! Szeretek a feleséged lenni. :)  Várom a következő évünk milyen jó meglepetéseket, örömöket tartogat, hiszen az eddigiek olyan jók és különlegesek voltak! 

Nagy nehezen találtam egy képet, amin csak mi vagyunk (majdnem).. az aprónép nélkül. Ez is még mai ajándék, fogadd szeretettel, hiszen a legnagyobb szeretettel adom. <3 

fehér zászló

A délutáni alvás körüli hercehurca szinte mindennapos harccà nőtte ki magàt. Nelli sír, én is sírok, Matyi alszik, de előtte sír. Kinek jó ez? Senkinek.

Nagyon-nagyon szeretnék kicsit aludni délutàn Bàlinttal együtt. Jó lenne egy kis sajàt idő a Hàrmak nélkül csendben. Mire fordítom ha megadatik? Olvasok, mosogatok, teregetek, körmöt lakkozok, e-mailt írok, persze nem mindent egyszerre..szépen eloszlik ez egy héten, ha mindenki alszik délután. De ez olyan ritka manapsàg, mint a fehér holló.

a fehér holló

Ma megérett a helyzet a vàltozàsra. Nem jó az, hogy ilyenkor a bennük való gyönyörködés helyett egészen ellentétes érzéseim vannak. Persze érthető, megérthető, de én szeretném ha az otthon melege nem csak a délelőtti nagy vihàncolàsokban, közös jàtékban lenne ott, hanem délután is megmaradna, hiszen a szívem mélyén még a legnagyobb hisztik közben is igenis nagyon szeretem őket.

egymást is szeretik

A 139. zsoltàr került elém míg Bàlintot ringattam a hintaszékben. (Apjuk kivitte a két kópét egy kis feszültség levezető tüzelő pakolàsra.) "Vizsgàlj meg Istenem, ismerd meg szívemet. Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem jàrok-e téves úton és vezess az örökkévalósàg útjàn." Olyan jó, hogy a legbölcsebb tanàcsadóhoz fordulhatok. Aki làtta a hercehurcàt az elejétől kezdve, mégsem elítél, hanem meghallgat és ötletet ad.

Úgyhogy holnaptól új délutáni rend lép életbe. Megbeszéltük a lurkókkal, hogy csendes pihenő bizony lesz ezutàn is a besötétített hàlóban, hisz Màsodiknak még életkori szükséglete lenne az alvàs. Én viszont nem leszek ott velük, bàrmennyire is hívogató a megvetett àgy. Harmadiknak és nekem marad a kanapé és minimum fél óra múlva remélhetően két jókedvű, frissebb kiscsóka. Szép elképzelés tudom, kipróbàljuk, és ha kell tovàbbformàljuk. Hiszen azért vagyunk mi egy csalàd, hogy jól is érezzük magunkat egymàs tàrsasàgàban. Ha pedig nem alszanak délután, előbb elfáradnak, előbb fekszenek le este. Ki tudja, talán még a saját időt is visszakapom és talán randi – idő lesz belőle? Meglátjuk. Indul az újabb kaland, hajrà nekünk!

Matyi és a balesetei

Kezdjük a mai esettel, ez a legfrissebb. Délelőtt kint játszottunk a kertben a napsütéses őszben. A cseresznyefa gyönyörű színekben pompázó lehullott leveleit gyűjtöttem össze éppen, míg Bálint édesdeden szunyókált a babakocsiban, Derék diót falatozott mellettem, Nelli és Matyi pedig vidáman igyekeztek a szilvafán felfelé. Ezeket az idilli pillanatokat mindig tudatosan kell elkapnom, mert hirtelen és hamar véget érnek, ahogy ma is történt. Erre mondják manapság oly divatosan, hogy az anyaság nem rózsaszín vattacukor..bizony nem, de én azért élvezem! 

Sírást hallok. (Na, leesett a fáról...Majd feláll..)

Nelli kétségbeesett sírását hallom. (ó-ó. Akkor sír így, ha Matyinak valamije vérzik. Hátrafordulok. És tényleg. Patakban folyik a vér az arcáról. De honnan? Ugye nem már megint a szeme? Odafutok. Nem, nem a szeme. Az orrnyerge, de kívülről jön. Nem látom miért, annyira véres. Be kell vinni lemosni.) 

Nelli, te kint maradsz Bálinttal. Lemosom Matyit, semmi baj, mindjárt jövünk. (Felemelem Matyit, hogy bevihessem. Nem kéne cipelni..ja, ma lett Bálint hat hetes, csak nem lesz gond miatta. Hű, de nehéz lett ez a gyerek.)

Sáros gumicsizmával betrappolunk a fürdőbe. Gyors kézmosás. Letörlöm a vért. Seb, nincs benne semmi. (OK. Semmi gond, meggyógyul, magától. Lassan elmúlik a kezem remegése. )

Letörlöm törülközővel, kicsit odanyomjuk, mert nagyon vérzik. Ahogy nyugszik, leültetem a lépcsőn, hogy kimenjek a másik kettőért. Nelli tologatja Bálintot a babakocsiban, mert a nagy ijedtségre persze ő is felébredt. Mindenki bekerül a házba. Matyi a lépcsőn ülve, orrára szorítva a törülközőt hüppög. Még jobban, mikor elmondom, hogy a konyhában lemossuk még egyszer, aztán fertőtlenítjük. Megtörténik, beragasztani nem engedi. Igazán csak akkor nyugszik meg, mikor hálát adunk érte, hogy nem lett nagyobb baj. És alvás előtt a sebtapasz is felkerül. Nelli pedig lefesti az esetet. 

Tavaly karácsony táján történt az eddigi legdurvább, mikor kórházba is el kellett vinni a legényt. Pont a szüleimnél voltunk, ez sok mindent megkönnyített. Lényeg a lényeg, nem szúrta ki a szemét a ceruza amivel elesett, csak a szemhéját sértette fel. És nyáron sem lett agyrázkódása, mikor teljes erejéből nekifutott a falnak, véletlen.. csak jegelni kellett az óriási hupszlit a homlokán. Ezt elég nehezen viselte, azóta is az az első szava ha beüti a fejét, hogy "ne jegeljük!" 

ragasztva 

Sok rossz történhetne, de nem történik velünk. Érzem a gondviselést és hálás vagyok érte. 

"Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben." 

91. Zsoltár 11-12