Múlt héten volt a házasság hete, így ez is apropója annak, hogy elmeséljem, hogyan is találtunk egymásra a férjemmel. Meglepő, hogy ennek nincs még itt írásos nyoma. Most pótolom ezt a hiányt.
Kamaszként annak idején gondoltam egyet, és azt mondtam Istennek, hogy ezt a fiú - kérdést szeretném egyedül kezelni. Köszönöm, hogy mindig ott van mellettem, vigyáz rám, de ebben a kérdésben magam szeretnék dönteni. Nem akartam én mindenáron barátot, de azért örültem volna egynek. 16 éves voltam ekkor. Mivel több (2) nagy csapat részese is voltam, ezért voltak baráti kapcsolataim fiúkkal. Valakivel mélyebb, valakivel kevésbé. Volt olyan srác akivel nagyon élveztem, hogy moziba, színházba lehet menni. És volt olyan, akivel remekül tudtunk beszélgetni a "nagy" korkülönbség ellenére is. És volt egy, aki mindig meghallgatott. Így ment ez hetekig, és én nagyon élveztem, hogy a tanulás és házimunka mellett mindig volt valamit csinálni, soha nem unatkoztam és imponált is ez a sok jó kapcsolat.
Pár hét után viszont éreztem, hogy ez nem lesz rendben. Több vasat tartani a tűzben nem jó dolog. Megszólalt a lelkiismeretem és onnantól kezdve már nem élveztem ezt a kitüntetett helyzetet, sőt...
Bocsánatot kértem az én türelmes Istenemtől, hogy kizártam Őt ebből a fontos kérdésből és megkértem, hogy segítsen ki a slamasztikából amibe igen jól belekevertem saját magamat.
- Legyen A?
- Legyen B?
- Egyik sem?
- Azt tudtam, hogy olyan, hogy "Mindkettő" nem létezik. :)
Ez az imádság után engem lepett meg legjobban, mikor pár óra múlva várt egy e-mail a "beszélgetőstől". Amit írt benne, írhatnám, hogy meglepett. De nem lepett meg, hiszen pont ezt kérdeztem Istentől. Hálás voltam, hogy ilyen hamar és ilyen egyértelműen jött a válasz. A levélben az állt, hogy ugyan a "beszélgetős" akár még évekig kész lett volna nem megemlíteni, de mégis arra érez sürgetést, hogy megtegye;úgy tudja, én leszek a felesége. És kezdjek ezzel az információval azt, amit akarok. :) :) :) Akkor csordultig telt a szívem hálával, hogy ilyen kegyelmes az Isten, azt hiszem, hogy Belé lettem szerelmes, ha írhatom ezt így. Aztán pár héttel később találkoztunk "beszélgetőssel" is, sokat beszélgettünk, barátkoztunk. Aztán 4 év múlva eljegyzett, az akkori elhatározásunk alapján. Rá másfél évre pedig összeházasodtunk. 19,5 éves voltam a házasságkötésünk napján. Ma is így csinálnám. Mai fejjel kapásból őt választanám, már én is látom amit akkor csak Isten látott, hogy ő illik hozzám, ő az én másik felem. Vele vagyok egész.
 |
| 2007. 08. 04. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése